Századok – 1977
Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V
1008 BESZÁMOLÓ felsorolt művek fontos társadalmi igényt elégítenek ki és nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar történettudomány sohasem tett ennél nagyobb mértékben eleget a vele szemben támasztott igényeknek, mint éppen ebben az utolsó másfél évtizedben. ítéletünk csak akkor lehet reális, ha ebben a keretben vizsgáljuk tudományágunk különböző diszciplínáinak helyzetét. Persze hiba lenne tagadni az egyetemes történeti kutatómunka helyzetéről elhangzott gondokat, mutatott rá Vass Henrik. Ezek létező gondok, amelyeknek a megszüntetésével vagy csökkentésével intézményesen is foglalkozni kell. De szerinte, az összkép jobb, s a helyzet nem olyan sötét, mint azt a hozzászólások egy része állította. (Ennek kapcsán felsorolta az elmúlt két évtized hazai egyetemes történeti irodalmának legjelentősebb eredményeit.) A káder kérdésről és a középtávú tudományos tervekben szereplő témákról szólva hangsúlyozta, hogy ez elsősorban nem mennyiségi kérdés, amit statisztikai adatokkal kell vagy lehet mérni. Egyébként is tudomásul kell vennünk a hazai lehetőségeket, társadalmi igényeket és csupán ehhez mérten szólhatunk a fejlesztés mértékének szükségességéről. Ami a káderhelyzetet illeti, ez nem csupán az egyetemes történet, hanem az egész történettudomány utánpótlásának keretében vetődik fel. Mint mondotta: az utánpótlás egyetlen területen sem látszik kellően biztosítottnak, ezen belül talán még nagyobb gondként jelentkezik az egyetemes történettel foglalkozók utánpótlásának hiánya. Itt nagyobbak az igények, ehhez a munkához idegen nyelvek ismeretére, szélesebb körű felkészültségre van szükség. Ezen a téren valóban sürgős intézkedések kellenek anélkül, hogy háttérbe szorítanánk a káderutánpótlás általános gondjait. Ehhez mérten a szervezeti kérdések nem elsődlegesek. Az egyetemes történeti kutatás eredményei nem azon múlnak, hogy szűkülnek-e a lehetőségek az MTA Történettudományi Intézetében és bővülnek-e — mondjuk — az egyetemen működő kutatócsoportokban. Az elsődleges az, hogy reálisan értékeljük a meglevő eredményeket és reálisan — a társadalmi igényeknek megfelelően — tűzzük ki a feladatokat. Ez egyébként összefügg a publikálás kérdéseivel is: jól megválasztott téma és a kellő színvonal a publikálás lehetőségének a feltételei. Nem tud olyan esetről, amikor arra érdemes munka publikálása megoldhatatlan akadályokba ütközött volna. Ennek kapcsán kritikusan szólt a túlzottan szűkkörű, úgynevezett „parcella"-témák műveléséről, amelyeknek publikálása érthetően nem könnyű feladat. Befejezésül Vass Henrik kiemelte a forrásoknak a vitában többször említett kérdését. Egyetértett azzal, hogy el kell végezni az egyetemes történetírás számára hasznos hazai forrásanyag felmérését és nyilvántartásba vételét. De szerinte túl nagy hangsúlyt kapott a másodlagos források kérdése. A forrásként használt (hazai és külföldi) feldolgozások magukon hordják szerzőik szemléletét is, amit az elsődleges források ismerete nélkül „veszélyes" felhasználni. Még a forráskiadványok is fokozott gondot kívánnak a kutatótól, mert amíg az első esetben az eredeti források egyáltalán nem ismertek, a másodikban esetleg tendenciózusan kiválogatott anyagok szerepelhetnek. így érthető kívánalom az elsődleges források előtérbehelyezése, s ezért a témák kiválasztásánál a szükséges források hozzáférhetősége meghatározó szempont kell, hogy legyen. Végül Vass Henrik hangsúlyozta a színvonalas vita hasznos voltát, és újfent kiemelte: szerinte nem valamiféle szemléleti változásra van szükség, hanem a valóságos igények és a valóságos lehetőségek reális számbavétele alapján kell foglalkozni az egyetemes történetírás hazai fejlesztésének kérdéseivel. Urb án Aladár
