Századok – 1977
Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V
BESZÁMOLÓ 1007 fokig is - kapcsolatban állanak az egyetemes történelemmel. Itt a „tisztán" egyetemes történeti témák kapcsán - példaképp említve a Dreyfus-pert - kifejtette, hogy az általa ismert nagyobb európai levéltárak anyaggazdagsága, egymástól (és a hazai levéltáraktól) eltérő őrzési rendszere olyan akadályt jelent, hogy külföldi kutató aligha veheti fel a versenyt egy ottani akár középszerű szorgalmas kutatóval. Lukács Lajos nem zárta ki, hogy egyes jól körülhatárolható speciális és „tisztán" egyetemes témák nem kutathatók, s nem vitatta, hogy azok eredménye megközelítheti, vagy el is érheti a nemzetközi tudományos szintet az egyetemes történet vonatkozásában. Általában mégis azokat az egyetemes történeti témákat tartotta kívánatosaknak, amelyek szoros kapcsolatban állanak Magyarország történetével, de a velük összefüggő dokumentumok, vagy azok jelentős része külföldi levéltárakban található. Az ilyen témák művelése nem vezet „hungarocentrizmushoz", hanem ellenkezőleg: alapos feldolgozásuk hozzásegít, hogy hazánk történetét az egyetemes fejlődés egészébe illesztve, azzal szoros összefüggésben ismerjük meg, s az általános egyetemes fejlődés értékrendjét a lehetőséghez képest alkalmazzuk a magyar történeti témák feldolgozásánál. Az ilyen témák feldolgozása egyben gyümölcsözőnek ígérkezik azért is, mert azokra külföldi kutató — éppen a sajátosan magyar vonatkozások ismeretének hiányában — aligha vállalkozhat, — ugyanakkor az eredményekben a külföldi kutatók is érdekeltek. Tokody Gyula válaszában a hozzászólások nagy részével egyetértett, s úgy vélte: valóban hasznos szempontokkal egészítették ki a bevezető referátumokat. Kövér György felszólalásának ahhoz a részéhez, hogy a 60-as évek fellendüléséhez viszonyítva, most visszaesés mutatkozik az egyetemes történet kutatása terén, kifejtette: ha a 60-as évek elején volt fellendülés, az akkor most is tart, hiszen nagyjában-egészében most is azok a személyek művelik az egyetemes történetírást, mint akkor, - csak ma már nagyobb tudással. Szerinte nem visszaesésről van szó, hanem arról, hogy a fejlődés nem eléggé dinamikus, s a káderutánpótlás bizonytalansága miatt fennáll a későbbi visszaesés veszélye. Befejezésül Tokody Gyula ismét állástfoglalt a tisztán egyetemes történetírás fontossága mellett. Vass Henrik a hozzászólások összefoglalásaként kifejtette véleményét az elhangzottakról. Hangsúlyozta: a megbeszélés egyik célja az volt, hogy megállapítsa, hol tart ma az egyetemes történelem kutatása hazánkban. Ezt a kérdést azonban nem önmagában, hanem az egész részeként, az egész magyar történetírás helyzetéből kiindulva kell és szabad megvizsgálni. Az egyébként tartalmas vita során ez a megközelítés háttérbe szorult. A magyar történetírás objektív helyzetére az a jellemző, hogy az utóbbi másfél évtizedben nagy kollektív vállalkozások álltak a munka középpontjában, amelyek a történészfront legjobb erőit lekötötték, vagy még jó ideig lekötik a jövőben is. Példaként hozta fel Magyarország története c. több kiadást megért két kötetes nélkülözhetetlen kézikönyvet; a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéről készült szintézist, a jó néhány esztendeje a történeszfront központi feladataként kezelt Magyarország története tíz kötetes nagy vállalkozást, és a hat kötetes egyetemi tankönyvet. Ezek - hangsúlyozta az összegezés — csupán példák, mert ez az utóbbi másfél évtized igen termékeny szakasza a magyar történettudománynak, amely nemcsak mennyiségében, tematikai és műfaji gazdagságában kiemelkedő periódus, hanem minőségileg is nagy fejlődés időszaka ez. Egyebek között éppen témánk szempontjából szükséges ezt külön is hangsúlyozni, mert ebben a periódusban — túlzás nélkül — az egyetemes történeti szemlélet a magyar történészek munkájának egyik meghatározó jegyévé vált. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a 11»
