Századok – 1977

Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V

1006 BESZÁMOLÓ valamiféle tervezési és munka-kooperáció jöjjön létre a közös érdekű kutatások összehangolására. Jeszenszky Géza (Közgazdasági Egyetem) is fontosnak tartotta annak leszögezését, hogy a magyar kapcsolatok, kölcsönhatások, a fontosabb események fogadtatásának, vagy Magyarország külföldi képének vizsgálata a magyarországi egyetemes történeti kutatások legkézenfekvőbb területe. Az ilyen témák nyelvigényének külföldi kutatók ritkán felelnek meg, ugyanakkor külföldön is komoly érdeklődés mutatkozik irántuk, így feldolgozásuk elsősorban a magyar történészekre vár. Az ilyen munkák egyúttal a magyarországi marxista történettudomány eredményeinek külföldi terjesztésére is igen alkalmasak. Jó kezdeményezés szerinte, hogy a magyar kiadók — elsősorban az Akadémiai Kiadó — külföldi cégekkel közösen jelentetik meg magyar szerzők műveit. Kívánatosnak tartaná az ilyen vállalkozások számának növelését, mert ez tűnik a magyar könyvek külföldi terjesztése legjárhatóbb útjának. Ezzel azonban nem azt akarta mondani, hogy a „tisztán" egyetemes történeti kutatásoknak Magyarországon nincsen létjogosultságuk. Az egyetemes történeti kutatásokat, s még inkább az egyetemes történeti érdeklődést, tájékozottságot szerinte nagyban előmozdítaná, ha az alapvető forrásokul szolgáló sokkötetes iratpublikációk, dokumentumgyűjtemények, valamint a szakfolyóiratok meglevő évfolyamai a jelenleginél könnyebben hozzáférhetőek és használhatók lennének a könyvtárakban, akár nagy kézikönyvtárral rendelkező szak-olvasótermek, akár szabadpolcos raktárhelyiségek formájában. Ezen a téren nagy előrelépést jelent majd, ha az 1980-as években a Széchényi Könyvtár felköltözik a Várba és ott megnyitja történettudományi olvasótermét. A hozzászóló végezetül maga is kívánatosnak tartotta a Magyarországon rendelkezésre álló egyetemes történeti könyvállomány felmérését és jobb feltárását, esetleg jobb koncentrálását, egyes könyvgyűjtemények egyesítését. Lukács Lajos (ELTE) annak a véleményének adott hangot, hogy a változatos hozzászólások helyrebillentették a mérleget, amelyet a vitaindító referátumok kissé negatív irányba mozdítottak el. Szerinte így reálisabb a kép, mivel nem szabad elfeledkezni arról, hogy történettudományunk három évtizedes időszakából az első évtizedhez képest előnyös változásoknak és az egyetemes történet — politika- és gzadaságtörténet, nemzetközi munkásmozgalom- és kultúrtörténet — területén bíztató eredményekne"k vagyunk tanúi. Tokody Gyula referátumának ahhoz a részéhez kívánt csatlakozni, amely az eredmények kiemelése mellett a további teendőkről beszélt. De fenntartásokkal fogadta az általa alkalmazott statisztikai módszert, mert szerinte pusztán a történettudomány öt éves tervében szereplő címek alapján aligha lehet azokról tartalmi vonatkozásban pontos képet kapni. Az egyes kutatókkal folytatott személyes konzultáció adhatott volna csak reális képet arról, hogy egy-egy kutatás milyen mértékben érintkezik az egyetemes történelemmel. Lukács Lajos a továbbiakban arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit is kell értenünk egyetemes történeti kutatásokon. Szerinte az egyetemes történelem hazai művelésének két feladatkörét kell megkülönböztetni. Az egyik a tudományosnépszerűsítő feladatok ellátása, beleértve a közép- és felsőfokú oktatással összefüggő egyetemes történeti témakörű munkákat és feladatokat. Ezek terén nincs is nézeteltérés, szükségességüket senki sem vitatja, s a kiadók is szívesen fógadják az ilyen jellegű munkákat. A másik csoportba a hozzászóló a szűkebb értelemben vett, széles körű levéltári megalapozást igénylő tudományos munkákat sorolta, amelyek — ha'különböző