Századok – 1977

Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V

BESZÁMOLÓ 1001 Ilyen értelemben a második típushoz tartozó egyetemes történelmet Magyarországon is lehet művelni, hiszen a szóbajöhető forrásanyag jelentős része nálunk is megtalálható. De ezeket érdemes is művelni, hangsúlyozta az előadó. Ennek egyrészt a tájékoztatás érdekében van jelentősége, másrészt a történettudomány ideológiai funktiója szempontjából is fontos, mivel segít a nacionalista maradványok elleni harcban, s az internacionalista szemlélet meggyökereztetésében. A történésznek a magyar közönség számára kell írnia, annak ismereteit figyelembe véve, - de nem magyar szempontból, mert az torzításhoz vezethet. Viszont éppen az egyetemes történet nagy kérdéseinek valóban egyetemes szempontú tárgyalása mutathatja meg reálisan Magyarország helyét Európában, a nagyvilágban, s elősegítheti ezzel a helyes nemzeti önismeretet. Rámutatott arra is, hogy a társadalmi haladás és nemzeti függetlenség nem volt mindig annyira harmóniában — sem nálunk, sem másutt —, ahogy azt általában hisszük. Téma szempontjából Niederhauser Kelet-Európa és Nyugat-Európa történetét egyformán fontosnak mondotta, sőt utalt arra, hogy hamarosan a harmadik világ is fontos témává lép elő, ezért annak történetével is kell foglalkozni. Minden korszak tárgyalása fontos, kezdve az ókortól, — amelynek művelése fontosságát senki nem vonta kétségbe. Befejezésül utalt arra, hogy szerinte a szakma képviselői körében bizonyos szemléleti változásokra van szükség, nehogy az egyetemes történet csak megtűrt, kiegészítő tudományág legyen a magyar történelemmel foglalkozó szakemberek széles köre számára. Tokody Gyula referátuma elöljáróban hangsúlyozta: az egyetemes történelem művelése nálunk nem ütközik elvi akadályokba, sőt a gyakorlatban nemcsak a cikkeket fogadják szívesen, hanem a nagyobb, egyetemes történeti vonatkozású munkák is kiadóra találnak. Minden illetékes szerv és fórum elismeri és hangsúlyozza a hazai egyetemes történeti kutatások fontosságát. Ennek ellenére vannak olyan problémák, amelyek megvitatásra érdemesek, s amelyek megoldása javítana a helyzeten. Az előadó az alábbi kérdéseket tartotta szükségesnek kiemelni: 1. Vannak olyan történészek, akik kétségbe vonják a tisztán egyetemes történeti publikációk tudományosságát és jogosultságát, hivatkozva a forrásproblémákra, nyelvi nehézségre, versenyképtelenségre és egyebekre. (Ez a fenntartás azonban nem terjed ki a kapcsolattörténetre, vagy a magyar vonatkozású diplomáciatörténetre.) 2. Van olyan vélemény is — bár ki nem mondva —, amely az egyetmes történet művelését azonosítja a magyar történelem egyetemes történeti szemléletével. Ezen vélemény szerint a magyar témát kutatók nagy része széles nemzetközi összefüggésbe helyezve tudja csak vállalt feladatát megoldani. Ez utóbbi kétségtelen tény — mutatott rá az előadó —, de kérdés, hogy ez helyettesítheti-e a kapcsolattörténet, vagy tisztán egyetemes történeti kutatásokat. 3. Bár az egyetemes történeti kutatások eredményei kétségtelenül elismerésre méltóak, ugyanakkor láthatóan elmaradnak a társadalmi szükséglettől. Ha ennek mércéjéül a történeti oktatást vesszük, akkor azt látjuk, hogy akár a középiskolában, akár az egyetemen az egyetemes történelem oktatása azonos súllyal Szerepel, ami kifejezi azt az igényt, amit az élet támaszt az általános műveltség és a történeti ismeretek terén. A kérdés az, hogy követi-e valamennyire is ezt az arányt a tudományos kutatás. Tokody szerint ez legfeljebb az egyetemekre mondható el. A jelenlegi ötéves tudományos tervben ugyanis az MTA Történettudományi Intézetének 14 fő témájából 3 tekinthető egyetemes történeti vonatkozásúnak, 1 pedig tisztán egyetemes történetinek; a Párt-