Századok – 1977

Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V

1002 BESZÁMOLÓ történeti Intézet 9 fő témája között 1 — 1 egyetemes történeti vonatkozású ill. tisztán egyetemes történeti téma található. Az egyetemek tanszékei összesen 39 fő témát jelentettek be, s ebből 8 egyetemes vonatkozású, 10 pedig tisztán egyetemes történeti. Ez 50%-os arány, tette hozzá az előadó, s ebben nincsenek benne az ókortörténeti témák, sem az ELTE Kelet-Európa Tanszék témái (mely utóbbiak nem állottak az előadók rendelkezésére). Hasonlóak az arányok a kutatók megosztását illetően is: az egyetemen az oktatóknak kb. 50%-a dolgozik egyetemes történeti tanszékeken, míg a Párttörténeti Intézetben az egyetemes témákkal foglalkozók aránya kb. 15%, s valószínűleg azonos a helyzet a Történettudományi Intézetben. Ezen a képen természetesen javít az, hogy mindkét intézetben szép számmal vannak olyanok, akik mindkét területen eredményes, sőt kiemelkedő munkát végeztek. 4. Az előadó hangsúlyozta: a maga részéről aggasztónak tartja az utánpótlás lehetőségét is. Egyetemes történészeink többsége 50 év körüli, vagy idősebb. Az egyetemen vannak fiatalok is, de a közismert státusproblémák miatt csak kevesen, s ezek számának tervszerű emelése az adott körülmények között nem valósítható meg. Az intézetekben pedig mintha háttérbe szorulna az utánpótlás kérdése, amit az MTA Történettudományi Intézetében még kiegészít az egyetemes történeti osztály megszüntetése. Ha ezen a téren nem történik javulás, félő, hogy 10—15 éven belül mind az oktatás, mind a kutatás terén erősen érződni fog a káderhiány. Főleg akkor, ha feltételezzük: a társadalmi érdeklődés nem fog csökkenni az egyetemes történelem iránt. 5. Az előadó ezután kifejtette, hogy szerinte több elvi kérdés tisztázatlansága is nehezíti az előrelépést. Ezek a kérdések nem újak, de vagy háttérbe szorultak, vagy nem vizsgáltuk azokat az egyetemes történelem művelésének szempontjából. Ilyenek például a tudományosság és népszerűsítés kapcsolata ill. ellentéte, a társadalmi és tudományos szükséglet összefüggései, a nemzeti és egyetemes történetírás viszonya, de ilyen a világtörténelem fogalma és marxista értelmezése, továbbá a főbb módszertani és témaválasztási kérdések: az összehasonlítás, a hatásvizsgálat, a kapcsolattörténet, az egy országra vagy irányzatra irányuló regionális és súlyporti kutatások fontossága. Ezt a felsorolást az előadó azzal zárta, hogy a politológia, a tudományos szocializmus és az egyetemes történetírás viszonya is tisztázandó. 6. Befejezésül Tokody hangsúlyozta az erők koncentrálásának és a propagandamunka megjavításának szükségességét. Feltette a kérdést: lehet-e és szükséges-e a káderek és a témák jelenlegi szétforgácsoltságát megszüntetni, vagy legalább lényegesen csökkenteni? ~ Fel lehet-e mérni a rendelkezésre álló hazai forrásokat, s lehet-e azokat valamely közkönyvtárban koncentrálni? Az egyetemek képesek-e ilyen feladat megvalósítására, vagy a kutatóintézetek feladata lenne, esetleg egy egyetemes történeti kutatócsoport létesítése hozna megoldást? Szerinte a legreálisabbnak az egyetemek, főleg az- ELTE központi szerepének növelése tűnik. Az egyetemes történet eredményei ismertetésének, a propagandamunka megjavításának érdekében ismét felvetette a régen vajúdó kérdést: egy tudományos népszerű — pl. a Valósághoz hasonló — történeti folyóirat megvalósításának kérdését. Jemnitz János (Történettudományi Intézet) hozzászólásában először azt említette meg, hogy a jelen megbeszélélésre elsősorban kutatók, s idősebbek jöttek el, — 30 éven aluli alig akad. A létszám és az életkor egyaránt jelzik az érdekeltek szűk körét és az utánpótlás hiányát. Ennek kapcsán rámutatott arra, hogy az elöregedés már most riasztó