Századok – 1977

Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V

BESZÁMOLÓ VITAÜLÉS A HAZAI EGYETEMES TÖRTÉNETI KUTATÁS HELYZETÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL A Magyar Történelmi Társulat és a TIT Budapesti Szervezetének Történelmi Szakosztálya 1976. december 9-én Vass Henrik, a Történelmi Társulat alelnökének vzetésével vitát rendezett a Kossuth Klubban „Az egyetemes történeti kutatás helyzete és feladatai Magyarországon" címmel. A vitaülés előre felkért hozzászólóiNiederhauser Emil, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa és Tokody Gyula, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa voltak. Niederhauser Emil rövid áttekintést adott a hazai egyetemes történeti kutatások előzményeiről. Kifejtette, hogy 1918-ig a polgári történetírás nagy anyagfeltáró munkát végzett ugyan a külföldi levéltárakban, de csak a magyar vonatkozású forrásokat kereste. 1918 után a történeti Magyarország széthullása a nemzetiségi kérdésre irányította a figyelmet, de valójában nem az egyes nemzetiségek történetével foglalkozott, hanem azzal, hogy milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti fejlődésben. A felszabadulás után egyrészt — a múltbeli hibák korrigálására — megkezdődött a szomszéd népekkel való kapcsolatok történetének feltárása, másrészt megmaradt a nemzetiségek története iránti érdeklődés, amely most már azt vizsgálta: miként alakult ezek története önmagában. Ebből a kettős érdeklődési körből nőtt ki a hazai keleteurópai történeti kutatás, amelynek terén marxista történettudományunk már eddig is jelentős eredményeket ért el. Az 1960-as években indultak meg a kutatások a nagyhatalmaknak a két világháború közötti időszakban Magyarországot érintő, vagy általában a közép-kelet-európai térséggel kapcsolatos politikáját illetően. Egy-két kutató foglalkozott Latin-Amerika, vagy a harmadik világ egyéb térségeinek történetével, részben a második világháború utáni korszak vonatkozásában is. Jelentős kutatások folytak az eddigiekben a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel kapcsolatban is. Az előadó a továbbiakban kifejtette, hogy a hazai egyetemes történeti kutatásnak többnyire másfajta, a hagyományos forrásanyagtól eltérő forrásokkal kell dolgoznia, hiszen számos kérdés külföldi levéltári anyagának a feltárása végképp meghaladja lehetőségeinket. Ezért nyomtatott forrásokkal, a korabeli sajtóval, forráspublikációkkal kell dolgozni, sőt sok esetben forrásként kell feldolgozásokat is használni. Módszertanát illetően az egyetemes történettel foglalkozó hazai publikációk két típusba sorolhatók: vagy egy bizonyos külföldi ország történetét tárgyalják — s ebben az esetben forrásanyaguk is többnyire hagyományos —, vagy egy nagyobb régió, esetleg egy történeti probléma kérdéseit. A feldolgozás módja lehet hagyományos eseménytörténeti (pl.diplomáciatörténet), vagy elemző (pl. egyes eszmeáramlatoknál), vagy összehasonlító (pl. egyik vagy másik történeti régió esetében).