Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
VITA 995 Mi is történt Bledben? Az 1968-as könyvben a következőket olvashatjuk: „A fegyverkezési egyenjogúságról és a megnemtámadási kérdésről teljes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant mindhárom állama között. Megegyezés történt a kisebbségi kérdésben is, gentlemen's agreement formában — Jugoszlávia, Románia és Magyarország között - amelyeket augusztus 23-án a kisantant részéről Stojadinovié, Magyarország részéről Bakach-Bessenyey György parafáltak. Az egész megállapodás-komplexum véglegesítése azonban — mivel a csehszlovák kisebbségi nyilatkozat függőben maradt nem történt meg. Románia és Jugoszlávia a parafált egyezményt csak Csehszlovákiával együtt voltak hajlandók aláírni."30 (Kiemelések - P. P.) Most viszont Ádám Magda így ír: „Ideiglenes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant két állama: Jugoszlávia és Románia között valamennyi, vagyis mindhárom kérdésben. Csehszlovákiával, miután a harmadik pontban, a kisebbségi kérdésben nem tudtak megegyezni, nem jött létre még ideiglenes megállapodás sem. (Az első két kérdésben történt megegyezés a harmadik pontnak a függvénye volt.)"3 1 (Kiemelések — P. P.) Cikkemben arról írok, hogy Magyarország „a kisantanttal mint egésszel ideiglenes megegyezést kötött, míg az egyes államokkal folytatandó tárgyalások révén történt volna meg a megállapodás véglegesítése, de ez már kétoldalú megegyezések eredményeként."32 Erre a megállapításra a megegyezésről kiadott kommüniké alapján jutottam. A vitacikk írója felveti. „Nem állnak-e egy kutató rendelkezésére ennél a megbízhatóbb források egyegy történelmi esemény jellegének meghatározásánál? Pl. egyezmény esetében a tárgyalásokjegyzőkönyve s a megállapodás szövege?" 3 3 A választ nem nehéz megadni: van amikor rendelkezésre állnak, van amikor nem. Mindenesetre — hiszen erről van szó — ebben az esetben nem álltak rendelkezésre. Ádám Magda a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához II. kötetében szövegtervezeteket ugyan közölt, de végleges megállapodást nem. A hatvanas években neki még módja volt a prágai külügyi levéltárban kutatásokat végezni. Könyvében — amelynek tematikájába a bledi egyezmény előadása sokkal inkább beletartozik mint az én írásoméba — úgy adja elő a kérdést, hogy ezekre a „megbízhatóbb forrásokra" nem hivatkozik, azokat nem használja fel, hanem csak a kiadott közleményeket közli, majdnem hibátlanul.3 4 Mindezek után megjegyzése: — e források „tanulmányozását azonban Pritz elmulasztotta" — nem hangzik éppen korrekten.3 5 Ádám Magda számára gondot okoz, hogy miképpen tudom „az egyértelműen németellenesnek beállított bledi egyezménybe" beilleszteni azt a tényt, hogy „a magyar kormánynak sikerült Bledben Csehszlovákiát a megegyezésből kirekesztenie, a kisantantot szétrobbantania". Szerinte észre sem veszem az ellentmondást.3 6 Helyzetem nem tűnik különösebben nehéznek, hiszen a választ éppen a szerző segítségével adhatom meg. Ismét azt a részt kell idéznem, amelyeket már tanulmányomban is hasznosítottam. „Hitlerék nagy elégedetlensége azzal magyarázható, hogy a magyar kormány tárgyalt és két kérdésben — ha felemás módon is — megegyezett Cseh-3 0 Ádám68. 259-260. 3'Ádám 573-574. 3 2 Pritz 658. 3 3 Ádám 573. 3 A Ádám 68. 259-260. 3'Ádám 573. 36 Uo. 572.
