Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
VITA 993 A cikkíró számára megint az okoz gondot, hogy miért nem látok ellentmondást. Tudniillik, hogy magam is hangsúlyozom az ország katonai gyengeségét. Az ellentmondást nemcsak most, hanem cikkem megírása közben is láttam. A 94. sz. terjedelmesebb lábjegyzetben — talán nem eredménytelenül — kísérletet tettem feloldására. Minthogy bárki számára könnyen hozzáférhető, ismételt előadását mellőzöm. Az angol külpolitika vázlatos rajzához nem fűzök véleményt, mert ezeknek a fejtegetéseknek csak akkor lenne funkciójuk, ha felfogásom valóban úgy festene, amiképpen azt a szerző beállítja. A német politika bemutatását azonban nem hagyhatom szó nélkül. Az 559. lapon azt állítja — az angol miniszterelnök szeptember 11-i nyilatkozata kapcsán —, hogy Hitler a Szudéta-vidék megszerzésénél átmenetileg nem is akart többet. Egy lappal odébb elmondja, hogy „Hitler lemondott Csehszlovákia teljes feldarabolásáról, mert az 1938 őszén európai háborúvá szélesedhetett volna". Hogyan? Ősszel kellett jobban tartani a háborús konfliktustól, éppen amikor az angol álláspont veszít a keménységéből? Természetesen feltételezhető, hogy a megenyhülő brit álláspontot Hitler eleve fel akarta használni a megegyezésre, hiszen nyeresége így is tetemes lett volna. De akkor mit tegyünk a tényekkel, hagyjuk teljesen figyelmen kívül a náci vezér taktikáját, amely már addig is több ízben bevált, és amelynek ismerete ma már valóban közhely? Hagyjuk figyelmen kívül, hogy "Hitler szeptember 20-án még mindig tárgyal Imrédyvel és Kányával? Csöppet sem abban a szellemben, mintha számára a Szudéta-vidék lenne a cél. Tanulmányomban idéztem, most kénytelen vagyok ismét idézni a vonatkozó német forrást: „A Führer elhatározta, hogy még a világháború kockázatától sem riad vissza . . . Véleménye szerint az lenne a legjobb, ha Csehszlovákiát szétvernék. Biztos, hogy hosszú távra nem lehet eltűrni Európa szívében ezt a repülőgépanyahajót ... A csehszlovákkérdést a Führer legkésőbb három héten belül megoldja . . . A Führer kijelentette továbbá, hogy Chamberlainnel szemben brutálisan fogja képviselni a német követeléseket. Felfogása szerint az egyedül kielégítő megoldás a katonai fellépés. Fennáll azonban az a veszély, hogy a csehek mindenbe belemennek." (Kiemelés - P. P.) Valójában — fűzöm hozzá — ugyanannak a gondolatnak a folytonos ismételgetéséről van szó. Hitler félelme — mint a kiemelés mutatja — éppen az ellenfél engedékenysége. Hogy nem nyúlhat a fegyverhez. Ezért kell neki a magyar támadás. Imrédyék azonban nemet mondanak."2 6 „Hitler kijelentését Darányinal: Csákynak - hirdeti a cikkíró — ... történész kutató nem veheti komolyan." Vajon miért? ,piszén ez - hangzik az indoklás - München után másfél illetve négy hónappal hangzott el, amikor Hitler indokolni és igazolni kívánta szembeállását a Szlovákiára és Kárpát-Ukrajnára vonatkozó magyar követelésekkel."2 7 (Kiemelés P. P.) Nem nehéz belátni, hogy Hitler előadását ezek a taktikai megfontolások is motiválták. Ha elvonatkoztatunk az előzményektől, a magyar—német kapcsolatok előző hónapokban történt alakulásától, akkor is kielemezhető a szóban forgó két német irat fontosabb vonulata. Az, amelyből e relációra lehet következtetni. Minthogy azonban ez a 26 Pritz 677. 11 Ádám 560-561. A szerző tévesen ír másfél hónapról. Darányi október 14-én találkozott Hitlerrel.
