Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
992 VITA hanem az újabb hibák is szegélyezik. Ezek leküzdése pedig nemcsak a hibát elkövető kutató számára hozhat — ha él benne az igény, hogy hibás felfogásától megszabaduljon — kínlódást, hanem a később jövő kutató számára is, aki kellő tapasztalat híján eleve foglyává válhat e téves nézeteknek, és főleg a források mennél szélesebb körű tanulmányozása révén tud megszabadulni a helytelen szakirodalmi beidegzettségektől. Ádám Magda nemcsak azt mondja, hogy állításom „tarthatatlan", hanem „tévedésem" okát is feltárja. Egyrészt — írja, és később hiába is kutattam a „másrészt", a „harmadrészt", úgy látszik ez az „egyrészt" annyira perdöntő lehetett számára, hogy okmányozását tovább már nem is folytatta — „az augusztusban kelt és az adott helyzetet tükröző iratokat egy hónappal későbbi, lényegesen más történelmi szituációra" alkalmaztam. ,.Nemcsak az órát és napot, hanem sajnos a hónapot is figyelmen kívül" hagytam. Bírálóm vázlatosan utal arra, hogy mi minden változott e hónap során, sőt még azt is megemlíti, hogy „mindezekre Pritz különböző összefüggésekben utal". Ezek az „utalásaim" azonban „nem zavartak abban", hogy határozottan kijelentsem: „Ugyanazok a tényezők, amelyek augusztusban fékezőleg hatottak a magyar kormányra, szeptemberben változatlanul hatottak."2 3 Valóban nem zavartak. Most sem zavarnak. Ha az ember egy idő után rájön arra, hogy a dolgok bonyolultak, hogy nem ritkán feszülő ellentmondásoktól terhesek, akkor e bonyolultság nem zavarja. Inkább izgatja, szeretné először mibenlétüket pontosan meglátni, másokkal megláttatni, és — ha futja erejéből — az okokat is felfejteni. Milyen szövegből is emelte ki „idézetét" — amely minden, csak nem idézet — Ádám Magda? Kénytelen vagyok kissé hosszabban idézni. „Az 1938 szeptemberi vészterhes napoknak, a müncheni egyezmény létrejöttének történetét az eddigi szakirodalom fontosságának megfelelő részletességgel feldolgozta. Ebből a bonyolult kavargásból csupán egyetlen kérdés — a Csehszlovákia elleni németmagyar együttműködés — lényegét szeretnénk felvillantani. A magyar kormány magatartását úgy lehet jellemezni, hogy az az augusztusi vizit után fokozza ugyan a Csehszlovákia ellenes diplomácia és propaganda akcióit, azonban a fő kérdésben — most mindegy, hogy félelemből; az objektív eredmény a fontos — korántsem hajlandó a német kívánságnak megfelelően cselekedni. A szeptember derekán ismeretessé váló hír — Chamberlain Hitlerhez intézett távirata — Budapesten is bombaként hatott. Nem valószínű, hogy a magyar politikai vezetés ne látta volna át jelentését, jelentőségét, várható hatását. De azok a körülmények, amelyek Kielben a magyar partnert oly tartózkodóvá tették, szeptemberben is változatlanul hatottak. Ezért ekkor is úgy vélekednek — amint azt Hory András varsói magyar követ formálisan magánvéleményként, de nézetünk szerint az akkori magyar politika alapállásaként kifejezte, - hogy 'ilyen súlyos elhatározások idején a legfontosabb várni tudnf." (Hory kiemelése - P. PJ2 4 Ugy gondolom, ehhez nincs szükség bármit is hozzáfűzni. Ádám Magda szerint „Hitler katonai tervei szempontjából irreleváns, hogy változott-e, vagy nem a magyar magatartás."2 5 Ez legalább olyan fundamentális megállapítás, mint az, hogy „bármilyennek is ítéljük (Magyarország) augusztusi magatartását". J3 Uo. 556-557. 24 Pritz 676-677. 2 5 Ádám 557.
