Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
990 VITA 1974-ben megjelent cikkemet 1973 nyarán juttattam el a Századok szerkesztőségéhez. Az Ádám Magda által említett szakirodalomból legtöbbet 1965-as könyvével foglalkoztam. így - igen enyhén szólván - túlzás másfél évtizedet emlegetni. Ezen kívül Ormos és- Juhász könyve 1969-ben, Siposé 1970-ben, Kovácsé 1971-ben látott napvilágot.1 6 Mindez természetesen nem záija ki azt, hogy „tucatnyi fontos" külföldi munka feldolgozását elmulasztottam. De vajon melyek ezek a fontos művek? Bírálóm egy csehszlovák történész 1973-ban megjelent munkáját említi és egyben hasznosítja, a „többit" maga sem említi. Ádám Magda felveti azt a kérdést is, vajon jutottak-e új — állításomat bizonyító — dokumentumok a birtokomba? Negatív válaszával nem késlekedik:,,Pritz Pál lényegében a magyar történészek által feltárt, illetve feldolgozott forrásokat használja. Az öt új irat: a Rátz-féle jelentés a Hadtörténelmi Levéltárban, valamint a Potsdami Levéltárban talált 4 dokumentum, lényegét tekintve azonos a témára vonatkozó, már publikált számtalan irattal."1 7 (Kiemelések - P. P.) Valóban nem jutottak olyan iratok birtokomba, amelyek önmagukban bizonyítanák felfogásomat. Ebben az értelemben el lehet mondani, hogy az új források „lényegét tekintve" azonosak az eddig ismertekkel. E fogalmazás mégsem szerencsés, mert tanulmányom lényegét fedi el. Tudniillik azt, hogy a már eddig is ismert, valamint az újonnan hozzáférhetővé vált iratok együtteséből, egészéből lehet olyan összefüggéseket kielemezni, amelyek a kérdést összességükben helyezik új megvilágításba. Ádám Magda úgy állítja be, jnintha a problémakör feldolgozásához számtalan forrás állna rendelkezésre. Munkám 651—652. lapján vettem számba a rendelkezésre álló kútfőket. Ezen áttekintés arra vall, hogy számtalanságukról félrevezető beszélni. Áttekintésemben — éppen Ádám Magda egyik lábjegyzetére hivatkozással — jelzem, hogy a magyar külügyminisztérium „vonatkozó állagaiban a németországi látogatásról készült iratokat nem lehet fellelni".1 8 A Rátz Jenő honvédelmi miniszter készítette hosszabb feljegyzés azért bír a kutatás számára beccsel, mert lényegében ez az egyetlen magyar részről fennmaradt elsődleges forrás. A Német Központi Levéltárban talált négy iratról magam jegyzem meg, hogy azok „szerényen egészítik ki"1 9 a források körét. A megismert kútfők egymáshoz viszonyított „értékrendje" szempontjából nincs okom arra, hogy véleményemet módosítsam. Ha azonban arra gondolok, hogy 1977-ben még akad kutató, aki úgy vélekedik: az 1934-es gazdasági egyezménnyel Németország „a kezében tartotta" Magyarországot,2 0 akkor — e szempontból — ezeket a potsdami iratokat többre kell tartani. Hiszen ezek is nyomatékkal korrigálják a korszakbeli magyar-német kapcsolatokat helytelenül beállító véleményt. Bírálóm előadása azt a benyomást kelti, hogy számára azonos dolog egy forrásból meríteni és azt feldolgozni. Ha nem így lenne, akkor nem állítaná olyan határozottan, hogy feldolgozott téma ismételt feldolgozásába fogtam. 16 E munkák bibliográfiai adataira ld.Pritz 678-679. 1 ''Ádám 555. 18 Pritz 651.1. és ugyanott a 32. sz. lábjegyzet. 19 Uo. 651. 20 Ádám 568.
