Századok – 1977

Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V

VITA 989 felfogását puszta feltételezésnek állítja be.9

Ezért már elöljáróban siet kijelenteni, hogy a német szerző könyve állításomat „távolról sem" támasztja alá.1

0 Meg kell mondanom, hogy a német kutatót nem azért említettem fel, hogy ekképpen igazoljam nézetemet, egyszerűen a tudományos etika sarkallt erre. Magától értetődő volt számomra, hogy jelezzem: nem én vagyok az első, aki erre a felfogásra jutott. Innét nézve nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó kutató csupán egy feltételezésnek, vagy határozott, kiforrott véleménynek adott hangot. Nem szükséges tudománytörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni annak bizonyítására, hogy egy-egy megsejtés, tétova felismerés is sokszor a megismerés fejlődésén többet lendítő, mint a nagy határozottsággal kifejtett nézetek. Az eredeti szöveg magyar fordítása így hangzik: „Bármennyire is képtelenül hangozhat, mégis úgy tűnik, hogy a magyar politikusoknak a berlini látogatáson nyilvánvalóvá vált álláspontja, — hogy nem engedik magukat Hitler által háborús kalandra csábítani addig, amíg a nyugati hatalmak, sőt Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió részvétele a konfliktusban kétségtelenül ki nem zárattatott, — hozzájárult szeptemberben a háború elkerüléséhez és a müncheni egyezmény létrejöttéhez."1

1 Ami pedig — Hoenschtől függetlenül — a szakirodalom egységességét illeti, kétségtelen, hogy egy szempontból — amint arra cikkem elején utaltam1

2

— magam is egységesnek tekintem. Ez az egység azonban felettébb viszonylagos. Karakterisztikus különbség van a hazai és a külföldi szakirodalom között. Azt hiszem, hogy ez kézenfekvő, taglalása felesleges. Ezért talán inkább a hazai irodalom egységességét vegyük szemügyre. Nekem e szakirodalomból lényegében egyetlen munkával, bírálóm 1968-ban megjelent monográfiájával1 3

volt vitám. Ez a munka olyan időben született, amikor a valóságfeltáró történetírói teljesítmények megszületésének a korábbi esztendőknél lényegesen kedvezőbb lehetőségei nyíltak. Az elvárásnak tehát itt nagyobbnak, a mércének magasabbnak kell lennie, mint például az Ádám Magda által megjelölt korábbi hazai szakirodalommal szemben.1

4 Vitapartnerem elégedetlen a szakirodalom felhasználásának mértékével is. Azt írja, hogy „a magyar könyvek és tanulmányok megírása óta mintegy másfél évtized telt el, s ezalatt külföldön — különböző nyelveken — a csehszlovák válsággal foglalkozó tucatnyi fontos mű jelent meg". (Kiemelések — P. P.) Ezek tanulmányozását azonban „elmulasztottam".1

5 9 Ádám 555. I °Uo. 554.1. II Az eredeti német szöveg a következő: „So widersinnig es auch klingen mag, so scheint doch die bei dem Berlin-Besuch zutage getretene Einstellung der ungarischen Politiker, sich von Hitler zu keinem kriegerischen Abenteuer verleiten zu lassen, solange eine Beteiligung der Westmächte, ja auch Jugoslawiens, Rumäniens und der UdSSR an dem Konflikt nicht zweifelsfrei auszuschalten war, zur Vermeidung eines Krieges im September und zu dem Zustandekommen des Münchener Abkommens beigetragen zu haben." {Jörg K. Hoensch: Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen 1967. 80.) 12 Pritz 646. 1 3

Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Bp. 1968. (A továbbiakban: Ádám 68.) 14

Ld. Ádám 554.1. 4. lábjegyzet. 15

Uo. 554. 10 Századok 1977/5