Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
984 HORVÁTH PÁL kivétel nélkül az 1932-es esztendőben. Különösen 1933-tól látható, hogy a német fasiszta minták alkalmazása vált gyakorlattá.1 8 4 A politikai internálás bevezetése, az 1934-es munkásellenes törvények, az osztatlan parasztbirtokról szóló 1937-es rendelkezések, vagy az ún. Nemzeti Védelmi Alap (Fundusz Obrony Narodowej) (1936) csak a szembetűnőbb mozzanatai ennek a folyamatnak. Nem véletlen tehát, hogy a korlátozott parlamenti demokrácia látszatának felszámolása után, már 1935 áprilisában újabb alkotmánytörvény kiadására került sor,18 s amely az elnök és a kormány korlátlan hatalmának, az ellenjegyzések nélkül alkalmazható elnöki előjogok (prerogatywny) önkényének eszközévé lett.1 8 6 Alakiságát tekintve az 1935-ös ustaw a chartális alkotmány látszatát keltette. Valójában azonban már az egyszerű többség útján kimondott, így jogellenes elfogadása is kétségessé teszi az ustaw közjogi jellegét. Pifsudski az elnöki prerogatívákkal nem sokáig élhetett (1935. május 12-én meghalt), pedig a fasiszta alkotmány csak az „isten és a történelem előtt" tette felelőssé. Egy évvel később a fasiszta párttá szervezett ún. Nemzeti Egyesülés Tábora viszont a totális állam fejét „vezérré" emelte, aki a náci szóhasználattal élve a „munka államának" élén áll. A vezér-elnök dekrétumai a törvénnyel egyenlő erejűek, sőt a törvényeket mindenkor leronthatják és alkotmányos (törvényi) változást is csak egyedül az államfő kezdeményezhet. A Szenátus egyharmadát maga az elnök jelöli ki ebben a rendszerben, de a választott tagok sorába is csak „érdem és bizalom" útján lehet bekerülni.18 7 Ilyen körülmények közt érthető, hogy alig egy esztendő elmúltával már a fasiszta párt kongresszusának (a légionisták kongresszusa) határozatait tekintik közjogi jogforrásként. A fasiszta jellegű államhatalom háromszögét a vezér-elnök, a fegyveres erők főfelügyelője és a kabinet elnöke képviseli, a Szejm megüresedett elnöki székét pedig a fasiszta párt vezetője foglalja el. A német fasiszta állam gyakorlatából ismert minták átplántálásával a lengyel kormányzat mégsem háríthatta el a növekvő veszélyt, amely a második világháború küszöbén bekövetkezett. A kormányzat szakadatlan válságban volt és ezt a Csehszlovákia terhére nyert területszerzéssel (1938. okt. 2.) vagy a Gdansk bekebelezése ellenében remélt keleti terjeszkedés szításával sem lehetett megszüntetni. A népellenes kormányzat tehetetlenül haladt az összeomláshoz, amely példátlan méretű áldozatokat követelt a lengyel nép történetében. Nincs lehetőség ezúttal a lengyel polgári kormányzat felbomlásának bemutatására, bár a koordinált kutatómunka további lehetőségét rejti magában az a tapasztalati anyag is, amit a modern jogtörténetírás az ún. okkupációs korszak feltárása által nyújt.18 8 A 184 Az 1933-as közmunkaalap létrehozásával, a szociális kiadások megnyirbálásával kezdó'dik ez a folyamat. 18 s Ld. a hivatalos megjelölés szerint: Ustaw konstytucyjna zdnia 23 kwietnia 1935 r. Vö.: História panstwa i prawa 1918-1939 (1962) 151-153. 186 A polgári jogok teljes elhagyása, a Szejm és a Szenátus elnöki hatalomnak történt alárendelése, az interpelláció, a bizalmatlansági indítvány és a valasztójog hagyományos rendjének felszámolása stb. jellemzik ezt a fasiszta alkotmányt. 181 64 ilyen személyt a vajdasági választási kollégiumok delegálnak. Ld. 1935. júl. 8. tv. a szenátusi választásokról. 18 8 Ld. K Pospieszalski: Polska pod niemieckim prawem. 1939-1945. Zb. Janovics: Ustroj administracyjny zien polskich wcielonych do Rzeszy Niemieckiej 1939-1945. Poznan, 1951. Az
