Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
982 HORVÁTH PÁL A Szejm, illetőleg a Szenátus formailag a törvényhozók többségének bizalmából hagyja jóvá a miniszterek kinevezését (58. §), akik egyenként és az államelnök utasításainak végrehajtása területén is ellenjegyzésükkel felelnek cselekedeteikért. A két ház együttes ülése választja meg a köztársaság elnökét, aki a törvényhozással szemben sem az ún. abszolút, sem a felfüggesztő vétójoggal nem bír, de jogkörében foganatosított intézkedéseiért felelősséggel sem tartozik.17 6 A miniszteri ellenjegyzéshez tapadó közvetett felelősség pedig még a törvényhozó hatalom bizalmatlansági határozata (votum nieufnoáci) esetében sem az elnöknek szól, hanem a kabinet vezetőjének. A burzsoá parlamentáris demokrácia alkotmányos biztosítékainak szűkreszabott katalógusa ezzel gyakorlatilag ki is merült a márciusi alkotmány, ill. a kapcsolt törvények alapján. Mindezek igazi értéke jól látható az 1926-ban lezajló reakciós politikai fordulat tükrében. A lengyel burzsoá köztársasági alkotmány a főbb hatalmi ágazatok perifériáin nyújtott inkább lehetőséget a klasszikus polgári államépítés tapasztalatainak megkésett átplántálására. Ilyenként utalhatunk a vajdasági és járási önkormányzati szervek kifejlődésére, amelyek a hagyományos képviseleti rendszerben születtek. Működésük felett — a francia centralizmus módosult formájának megnyilvánulásaként — a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság gyakorolta az ellenőrzést.17 7 Hasonlóan némi garanciának tűnt a bírósági szervezet újjárendezése, a bírói függetlenség lerögzítése, a modern eljárásjogi alapelvek átvétele és a bűnügyekben (politikaiakban is) alkalmazandó esküdtszéki eljárás. Még szélesebb a sora a márciusi alkotmányban lerögzített polgári szabadságjogoknak,178 amelyek azonban egytől egyig keretjogszabályok formájában nyertek rögzítést. Egyidejűleg a burzsoá alkotmányos törvényhozás egyetlen esetben sem mulasztotta el utalni a polgári jogok gyakorlásának különleges feltételeire. A polgári szabadságjogok széles katalógusát azonban az e tárgyban egyenként jelenlevő szabályrendeleti jogalkotásra történő utalás ásta alá, amely esetenként az illetékes hatóságoknak illetve a kiváltságos jogokkal felruházott egyházi szerveknek is biztosította a korlátozó intézkedések lehetőségét.17 9 Ha már most mindehhez hozzávesszük az alkotmánynak a kivételes hatalom bevezetéséről, illetve a polgári jogok felfüggesztéséről szóló, precizírozott szakaszait,1 8 0 akkor nyilvánvalóan fiktív jogoknak minősíthetjük azokat. Joggal mondja tehát a mai lengyel jogtörténetírás, hogy a burzsoá parlamenti demokrácia 17 6 Ellene csak hazaárulás vagy az alkotmány megszegése esetén kerülhet sor különleges eljárásra, amely a Szejm 3/5-ös többséggel hozandó vádemelő törvénye útján kezdeményezhető. 177 Ez az institucionális analógián túlterjedő módon magára vonja figyelmünket. Pusztán az összehasonlító jogtörténeti párhuzam is szembetűnő a hazai analóg viszonyainkkal. Vö.: Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a 18. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 239-242. 17 8 Ld. az élet, tulajdon, a jogi egyenlőség (26. §), a bírói fórumhoz való jog (28. §), a lakás, a megélhetés (102., 103. §§), a gondolat (104. §), a sajtó (105. §), a levéltitok (106. §), a kérelmezési jog (107.. §), az egyesüléshez (1077. §), a nemzetiséghez (109-110. §§), a valláshoz (117. §), az iskoláztatáshoz (119. §), való jogokat. Szinte kivétel nélkül megtalálhatók azonban a korlátozás lehetőségei is az alkotmányban, ld. História panstwa i prawa 1918-1939 (1962) 120-122. 179 A kapcsolt törvényként számon tartott 1925. évi febr. 10-i Konkordátum adta lehetőségeket. Vö..//. Stanislawski: Stosunek paústwa do kosciofa w roznych krajach. Warszawa, 1952. 180 Ld. az alkotmány 123-124. §-ait, amelyek a végrehajtó hatalom (kormány) kezdeményezése alapján, ill. a köztársaság elnökének hozzájárulásával törvény útján foganatosíthatók.
