Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
978 HORVÁTH PÁL Elsőként az átmeneti korszakként kezelt első periódus vonja magára figyelmünket, amelyben a születő polgári kormányzat szakadatlan válságban volt és 1919 augsztusáig a népi tanácsmozgalom jelenlétével sem tudott megbirkózni. Valójában az ideiglenes polgári állam hatalmi szervei az átmeneti korszak egy rövid alperiódúsában fejlődtek ki. 1918 novemberétől az első nemzetgyűlési választások alapján összehívott Szejm-gyűlés tavaszi ülésszakáig tartó időben épültek ki ezek az ideiglenes hatalmi szervek. A német-osztrák védnökség alatt született Régenstanács 1918 őszéig semmiféle reális hatalommal nem rendelkezett, és csak az őszirózsás forradalmak hatása alatt önállósította magát, kormányt alakítva (október 23-án), amelyben az antantbarát és központi hatalmak oldalán álló politikai csoportok is helyet kaptak. Ez a kormányzat jobbára a felbomló osztrák haderőkből átvett tisztikarral nyomban a fegyveres erők szervezésébe fogott, de a kibontakozó forradalmi tömegmozgalommal még nem tudott leszámolni. 1918 októbernovemberében ugyanis a tanácsmozgalom lendülete még töretlen volt, sőt a nyugati tartományokban ereje valójában csak most vált fenyegetővé.15 9 A Régenstanács — helyzetének tarthatatlanságát látva — 1918. november 11-én Piísudskit ruházta fel teljhatalommal, majd kimondta önmaga feloszlatását. Piísudski dekretumnak nevezett kiáltványában, a nov. 7-én Lublinban alakult „népkormány" szociáldemokrata vezetőjét, Daszynskit kérte fel kormány alakítására, majd a Komitét Narodowy Polski párizsi vezetőinek tett gesztusként november 22-én proklamálta a lengyel köztársaságot (Republika Polskia). Ez az a közjogi megalapozást nélkülöző dekrétum, amely alkotóját „államvezetővé", az általa kreált kormányt a Lengyel Köztársaság kormányává kiáltja ki.1 6 0 A bonyolult politikai válság kellős közepén született végül a harmadik (most már köztársasági) állam vezetői dekretum (nov. 26.), amely az első nemzetgyűlési választások ideiglenes szabályozását foglalta magában.16 1 A nemzetgyűlési választásokat a következetesen forradalmi erők bojkottálták, így szinte kizárólag a polgári pártok alkották a törvényhozó Szejm-gyülést, amely jellemző módon Piísudskit a „haza egyetlen ura és gazdája"-ként üdvözölte. Pilsudski ez előtt a testület előtt mondott le formálisan hatalmáról, hogy a szuverénnek mondott törvényhozó Szejmtől nyomban visszanyerje, most már a Lengyel Köztársaság elnökének címzett méltóságát. A Szejm megalkudott azzal, hogy az elnök a törvényhozó hatalommal egyetértésben, de maga jelölje ki a végrehajtó hatalom (kabinet) tagjait, viszonzásként elismerést nyert a gyűlés szuverenitása a törvények alkotásában.1 6 2 Mindezt a korlátozott parlamenti demokratizmus kezdeteinek minősíthetnénk, ha nem volna ismeretes, hogy Pilsudski lépten-nyomon semmibe vette a törvényls9 Az 1918 decemberében lezajló poznani felkelés és a Legfelsőbb Népi Tanács Népbiztosságának (Komisariat Naczelnej Rady Ludowej) megalakulása (Poznaá) bizonyítja ezt. 1 é0 Ld. Rada Republiki Polskiej; vö.: Konstytucja i padstawowe akta ustawodawcze Rzeczypospolitej Polskiej 1918-1939. Red. A. Gwizdz. Warszawa, 1967. Megjegyzendő, hogy ebben a lépésben Pilsudski maga mögött érezhette a galíciai és orosz-lengyelországi kispolgári pártok támogatását is, amelyekkel már 1918 februárjában, a Krakkóban megtartott tárgyalásokon a burzsoá köztársaság megteremtése mellett kötelezte el magát. 1 61 A tömegmozgalmak leszerelését célozva, a választójog általános, egyenlő és titkos volt, ill. a mandátumok arányos felosztásának elvét alkalmazta. Ld. História panstwa i prawa Polski 1918-1939 (1962) 110. 16 2 Törvényeket az elnök hirdethetett csak ki, a tárgy szerint illetékes miniszter ellenjegyzésével. Ezeket a törvényhozási aktusokat nevezték a lengyel köztársaság kis-alkotmányának.
