Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
976 HORVÁTH PÁL könnyen úrrá lett a felidézett kezdetleges állami képződmények felett, de a valóban népi tanácsmozgalom további térhódításának csak 1919 nyarán tudott gátat vetni. A Magyar Tanácsköztársaság sorsát érintő kutatásaink érintkeznek itt ismét a lengyel állam újjászületésének ügyével és a tanácsmozgalom vívmányait feltáró kutatások14 9 érzékeltetik valójában a történelmi változások lényegét.15 0 Ezeket a küzdelmeket már az 1918 decemberében alakult Lengyel Kommunista Párt irányította. A tanácsmozgalom erőteljes kibontakozása alapján látható tehát, hogy már 1918 őszén jelen vannak azok az új társadalmi erők, amelyek a népi Lengyelország megszületésének lehetőségeit rejtik magukban. Ezek az erők a szervezett munkásmozgalom közel negyedszázados fejlődése folyamán alakultak ki,15 1 és az első orosz polgári demokratikus forradalomban történelmi tapasztalatokat is szereztek. Az 1905. január 26-án kitört varsóibarrikádharcok ugyanis már szervesen összefonódtak az oroszországi forradalom ügyével. A polgári pártok ettől kedve végképp elvesztették hitelüket, sőt a reformista Szocialista Párt is szakítani kényszerült a burzsoá nacionalizmust hirdető Pilsudskival.15 2 Pártszakadás és a súlyos elméleti hibák átmenetileg a Lengyel Szociáldemokrata Párt harcát is megrendítették, de már az imperialista háború elleni fellépés szervezése során a munkásmozgalom következetes erői ismét a társadalmi felszabadítást állították előtérbe. A népi tanácsmozgalom és a nemzeti függetlenség ügyének összefonódását hozta ilyen előzmények után a Lengyel Kommunista Párt fellépése, amely végül is a hazai és a külföldi reakciót gyors cselekvésre ösztönözte a burzsoá osztályuralom fenntartása érdekében. Ez az a sajátos történelmi szituáció, amely Pilsudski kezére játszotta a hatalmat,15 3 és a születő lengyel államot a szovjethatalom elleni intervenció eszközévé tette. A szovjetellenes háború azonban súlyos válságba sodorta a kormányzatot, amelynek leküzdésére a Tanácsköztársaságot eltipró Horthy-rendszer is felajánlkozott. A magyar és a lengyel uralkodó osztályok érdekeit szorosan összefűzte a szovjetellenesség, Pilsudski kormányzata azonban többet remélt a rövidesen megkötött lengyel-francia, ill. a lengyel-román 149 Ld. Z. Rybicki: Rady delegatow robotniczych w Polsce 1918-1919. Warszawa, 1962; St. Kubiak, Fr. Lozowski: Rady robotniczo-roinierskie w Wielkopolsce 1918-1919. Poznan, 1962; St. Krzykota: Lubelska Rada Delegatów Robotniczych. Lublin, 1957; Zb. Dworecki: Polskié rady ludowa w Wielkopolsce 1918-1920. Poznan, 1962; A. Katuza, St. Poprawka: Rady delegatow robotniczych w Zaglebiu D^browskim 1918-1919. Katowice, 1962. A jogtörténeti részletkutatásokat tekintve ld. L. Pauli: Polnische rechtsgeschichtliche Literatur 443-444. 1 5 "Elengedhetetlen követelménynek kell tekintenünk, hogy ezeket a modern kutatási eredményeket - legalább az összefoglaló kézikönyvek nyomán - jogi historizmusunk forrásaivá tegyük. Ld. üyen értelemben az idézett História panstwa i prawa Polski 1918-1939, (1962) 23-26,37 skk. stb. 1 s 1 Főként a II. Internacionálé keretei közt, de a bolsevikokhoz legközelebb álló Lengyel Szociáldemokrata Párt (1893-tól) körül csoportosultak. 1 52 1906-ban kizárták a Szocialista Pártból Pitsudskit, aki rövidesen Galíciában az osztrák megszállók szolgálatába állt. 1 s 3 1918 novemberében államfővé kiáltva ki magát (Naczelnikiem Panstwa), amit az antant hatalmak is nyomban elismertek, sőt a párizsi emigráció irányításával szervezett 50 000 fős lengyel hadsereget is rendelkezésére bocsátották. Ld. História panstwa i prawa 1918—1"939 (1962) 23, 108-110. Vö.: H. J. Jablonski: Narodzieny Drugiej Rzeczypospolitej. 1918-1919. Warszawa, 1962. A reakciós politika további fejleményeit illetően: J. Ryng: Przyczynek do genezy imperializmu polskiego. Warszawa, 1957.
