Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
972 HORVÁTH PÁL támasztva utal ismét egy szélesebben ható közép-európai jellegzetességre, hogy e térségben még a válságjog szerepének megítélését is a külső (főként német) hatások és a fasizálódás teszik bizonytalanná.1 2 7 Lényegében tehát „ebben az időben még a legjobban képzett magánjogászok sem ismerték fel azt, hogy a válság és a válságjog nem atipikus jelenség, hanem a kapitalizmus, s különösen a monopolkapitalista gazdasági berendezkedés szükségszerű együttjár ója".12 8 Innen fakad egyben az az igény, hogy a modern jogtörténetírás a monopolizálódásra vonatkozó alapvető ismereteinket a szélesebb nemzetközi összefüggésekkel szembesítse. Az a törekvés tehát, amely a hazai burzsoá magánjog történetét tudományos rendszerbe kívánta foglalni, jelentős szolgálatot tett a jogtörténettudománynak12 9 a monopolizáció fejlődésének megértése területén is. Jellemzi ezt is, miként a témakörhöz kapcsolódó újabb nemzetközi tudományos előrehaladást a komparatív szemlélet, ill. a szűkebb nemzeti kereteken történő túltekintés. Általánosnak mondható ez a törekvés jogi historizmusunk fejlődésében, amit esetenként célszerűségi szempontok, az ismert történelmi kapcsolatok, ill. a feltáruló regionális összefüggések is alátámasztanak. A tőkés monopolizáció területén ez a közép- és kelet-európai burzsoá jogcsoport egyik alrégióját jelenti elsődlegesen, de nem zárja ki a rendszerező munka lehetőségét a jogcsoport egészére vonatkozóan. Ami azonban a szűkebb alrégió határán, ill. a jogcsoport körén túlterjedő összefüggésekre vezet, már az általános jogtörténeti kutatómunka feladatának minősül. A modern marxista jogtörténetírás újabb eredményei ma már ez utóbbi feladatok megoldásában is tudományos alapokat teremtettek. Zsidkov szovjet jogtörténész egyik újabb alkotása reprezentálja pl. igen célszerűen a tőkés monopolizáció általános jogtörténeti megalapozását.13 0 A szovjet jogtörténetírás ezúttal a tőkés monopolizáció kiterjedt szakirodalmára hívja fel mindenekelőtt a figyelmünket, amely többnyire a burzsoá osztályérdekek nyüt vagy burkolt szolgálatában fogant. így látjuk, hogy az állammonopolista kapitalizmus teoretikusainak különösen kedvenc vizsgálódási területe mindmáig a kartell- ill. trösztellenes (anti-trust) törvényhozás, amelyből táplálkozik a „jogállam", a „jóléti társadalom" és a különböző burzsoá reformizmus eszméje is. Különös érdeme Zsidkov felidézett vizsgálódásának, hogy a tőkés monopolizáció kísérőjelenségeiként ismert törvényhozási törekvéseket a legtipikusabb burzsoá jogcsoportok1 3 1 keretei közt vizsgálja, és nem elégszik meg az állami beavatkozás különböző módozatait reprezentáló jogalkotási munka eredményeinek bemutatásával. Fő törekvése — és ezáltal a koordinált kutatómunka bázisait is kiszélesítette -, hogy a konkrét 12 7 Vagyis kialakulhatott az a sajátos helyzet, hogy „a feudális és a fasiszta jellegzetességek teljesen összhangban állnak a kor uralkodó konzervativizmusával". Ld. Asztalos L.: A magyar burzsoá magánjog tört. 201-204, 215-216. 128 Ld. uo. (1970) 217. 12 9 Kiváltképpen a magyar jogtörténetírásnak, amely méltán adott helyet ezeknek az ismereteknek az elsó' marxista magyar állam- és jogtörténet (szerk. Csizmadia A. Bp. 1972) kézikönyvében. 130 Ld. O. A. Zsidkov: Zakonodatyel'sztvo o kapitaliszticseszkih monopolijah. Moszkva, 1968. 175. Vö.: B. Sz. Gromakov, N. A. Szeleznyov: Zakonü i monopolii (rec.) Szovjetszkoje Goszudarsztvo i Pravo (1970) 12. sz. 147-149. 131 így mindenekeló'tt az angol-amerikai, a francia, német ill. japán jogcsoportok polgári jogában lezajlott változásokra irányítja a figyelmet.
