Századok – 1977

Történeti irodalom - Tugwell; Rexford G.: In search of Roosevelt (Ism. Láng Imre) 157/I

157 TÖRTÉNETI IRODALOM diplomáciájában ugyan mérséklő tényező volt, de csak addig a határig, hogy ne veszélyeztesse fönnálló szövetségi kapcsolatait, Németország pedig támogatás helyett inkább csak keresztezte Berchtold politikáját. Bridge konklúziója: a német szövetség a Monarchia számára békében hasznavehetetlen volt, csak egy háború esetére nyújtott biztosíték^ Az 1914 júliusi válság kapcsán Bridge felteszi a kérdést: mi okozta, hogy ötven éven át egy sereg krízisben az uralkodó és a mentalitásában változatlan vezető elit mindig a békés megoldást választotta (sokszor erős háborúpárti irányzatok ellenében is), s most mégis „kardjára csapott"? A Monarchia belső politikai, gazdasági és katonai helyzetének elemzése alapján (ami ha nem is volt rózsás, de volt már jóval rosszabb is), a szerző elveti azt a nézetet, hogy a háború valamiféle kétségbeesett kísérlet lett volna a végső összeomlás elhárításárá. Az eltérő döntés magyarázatát abban látja, hogy 1866 óta a Monarchiát fenyegető olasz, román és délszláv törekvések tényleges veszélyt csak akkor jelenthettek volna, ha sikerül nekik megnyerni valamelyik nagyhatalom támogatását. Európai Törökország eltűnése pontosan ezt a fenyegetést hozta létre az Oroszországtól támogatott Szerbia révén, s a szarajevói merénylet kedvező alkalmat kínait e Kombináció széttörésére. Bridge szerint a nagyhatalmi'státus, sőt a presztízs védelmének jogossága a korabeli Európában természetes volt (Grey maga jelentette ki a Monarchia "nagykövetének: „Ha a Monarchia háborút tudna indítani Szerbia ellen, és ugyanakkor Oroszországot is ki tudná elégíteni, akkor minden rendben volna, sőt másnap ő elmenne nyaralni"), a közeli jövőben pedig az erőviszonyok valóban csak a központi hatalmak kárára módosulhattak. De azt is látja Bridge, hogy a Szerbia elleni akcióval a Monarchia tudatosan vállalta a világháború kockázatát, hiszen a válság békés megoldása Oroszország presztízsére mért volna halálos csapást. Hogy a szituáció ezek szerint nem kínált diplomáciai megoldást, azért persze a felelősségben valamennyi hatalom osztozik, a vádlott maga az imperializmus kora. Csak elismerés illeti meg a szerzőt azért, hogy legtöbb elődjénél jobban figyelembe vette a Monarchia duális voltát, vagyis a magyarországi viszonyok szerepét. Persze a nem-magyar nyelvű szakirodalom hiányosságai, a nyugati történetírás néhány hagyományos tévedése elkerülhetetlenné tette, hogy a magyar vonatkozások tárgyalásában ne találjon a magyar olvasó mind tárgyi, mind koncepcionális hibákat, mindenesetre jóval kevesebb ilyen akad, mint az angol nyelvű művek nagy többségében. Már szó esett a magyar külpolitikai befolyás túlbecsüléséről; 1861-ben a magyarok nem „az ősi szabadságjogok", hanem a nagyon is friss 48-as vívmányokhoz való ragaszkodásból utasították vissza a megegyezést a dinasztiával (6. 1.); az Olaszországhoz fűződő viszonynak sajátos színt adott az 1859-60-as időszak olasz-magyar együttműködésének évtizedeken át élő emléke; a koalíció 1906-os behódolásával még korántsem került le a napirendről az általános választójog (287. 1.); a liberális Eighty Club 1906 szeptemberében, nem pedig augusztusban jött Magyarországra (26. L); Vámbéry Armin nem bécsi, hanem budapesti egyetemi tanár volt (34. 1.); végül kisebb részletekben téved a csernovai sortüzet, illetve a horvát vasúti pragmatika vitáját tárgyalva. Nem lényeges kérdés, inkább csak érthetetlen, hogy milyen meggondolásból keveri a nem-angol szereplőknél a német és az angol keresztneveket: Frarn Ferdinand, de Julius Andrássy és Stephen Tisza, sőt egy néven belül is: Franz Joseph. Még furcsább, hogy az egyébként mintaszerű és sokoldalú indexben szerepelnek a magyar nemesi előnevek, s ráadásul a német von kíséretében, kivéve Bánffyt, aki zu Losoncz. Kisebb hibái és néhány vitatható koncepciója ellenére bizonyos, hogy két könyvével Bridge a Habsburg-monarchia történetének kutatói között az első vonalba lépett. Jeszenszky Géza REX FORD G. TUGWELL: IN SEARCH OF ROOSEVELT (Cambridge, Massachusetts. Harvard University Press. 1972. 313 1.) ESSZÉK ROOSEVELTRŐL A Roosevelt-korszak tanulmányozóinak ismereteit napjainkban már könyvtárnyi, sokszínű irodalom gyarapítja. A kutatás és az amerikai történelem e mozgalmas korszaka iránt érdeklődő olvasó számára dokumentumkötetek, a Roosevelt-éra átfogó értékelésére vállalkozó munkák, kortársi visszaemlékezések, naplók, memoárok, életrajzok, a vizsgált időszak egy-egy részkérdését taglaló mono-