Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
954 HORVÁTH PÁL cióját tekintve kiemeltnek mondható lengyel jogtudományban született először egy olyan erőteljes tudományos központ (az ún. lembergi központ), amely már évtizedekkel korábban létrehozta az első homogén profilú jogtörténeti periodikát,3 3 amely— főként közjogtörténeti elkötelezettségét tekintve - a hazai kutatómunkának is tanulságos ismereteket tartogat. Jan Adamus-t, Karol Korányi-t, Adam Vetulani-t és a lengyel jogtörténetírásnak más jeles reprezentánsait még csak ismerjük, de már pl. Oswald Balcer-nek az ún. szellemtörténeti iránytól való elhatárolódására nem figyeltünk fel, pedig az a historiográfia egyidejű, hazai jelenségeinek jobb megértését is előmozdíthatta volna.34 A lengyel pozitivista jogtörténet,3 5 még korábbi időkben a Habsburgok iránt lojalitást hirdető, konzervatív krakkói iskola,3 6 vagy a szláv jog romantikus ősforrásait kereső irányzatok szinte teljesen ismeretlenek maradtak jogi historizmusunkban.3 7 A koordináció lehetőségeit keresve mégsem véletlenül fordul a figyelmünk a modern lengyel jogtörténetírás felé, amelynek az egyetemi kutatóhelyeken túl3 8 a Lengyel Tudományos Akadémia kereteibe tartozó intézeti kutatóbázisai is kiépültek.39 Mindez a kutatómunka differenciáltabb előrehaladását is magával hozta, korszakonként és ágazatonként4 0 szélesebb teret biztosítva a specializálódásnak. Témánkat tekintve mégis a legfontosabb körülménynek az tűnik számunkra, hogy a modern lengyel jogtörténetírás — hazai viszonyainkhoz hasonlóan — az utóbbi évtizedekben figyelmét alapvetően az elmúlt két évszázad vizsgálatára összpontosította.4 1 Ez a jelenség a lengyel jogi historizmus természetes reakciója a másfél évszázados idegen elnyomással szemben. Természetes továbbá az a törekvés is, hogy a marxista jogtörténetírás a nemzeti függetlenségi harcok tragikus sorsfordulatainak tudományosan megalapozott feltárását tekinti feladatának. Az •eredmények, amelyek ide sorolhatók, módfelett gazdagnak mondhatók, miután az érintett történelmi korszakban a lengyel területeket hódító soknemzetiségű államok jogfejlődésében érthetően a kölcsönhatások vonták magukra a figyelmet. 3 3 Ld. O. Balcer, Wt. Abraham, Pr. Dqbkowski munkássága alapján, és ez utóbbi szerkesztésében 1930-től megjelenő Przewodnik Historyczno Prawny c. folyóiratot. Tájékozódásul e kor kutatási eredményeiről ld. K. Korányi, Jadwiga Korányi: Bibliográfia historyczno-prawna za lata 1937-1947. Torurí, 1953-1959. K. Korányi: Bibliográfia historyczno-prawa za lata 1926-1936. Lwów, 1938-1939. 34 Ld. a jogtörténeti historiográfiánk horizontját kiegészítő elemzést PerényiJ.: i.m. 1962.363. 3 5 Jan Fijatek, Adolf Pawiríski, Bolestaw Ulanowski stb. munkássága, ld./. Bar dach: História paiístwa i prawa (1964) 32. 3 6 A. L. Helcel, W. Kaiinka, J. Szujski, M. Bobryzynski stb. ld. uo. 29, 30. 3 7 Magyar fordításban csak S. Hüppe lengyel alkotmánytörténetére utalhatnánk. Ld. Bp. (1894). 38 így Warszawa, Krakow, Poznaíí, Wrocfaw, iublin, -Lodz, Torun újabban Katowice és Gdansk egyetemein. 3 9 Az ott elért eredményeket láthatjuk Studia nad História Panstwa i Prawa, ill. a Starodawne Prawa Polskiego Pomniki című forráskiadványsorozatok alapján. Bibliográfiai feldogozásként követi ezt rendszeresen (Jakub Sawicki-tői) a Czasopismo Prawno-Historyczne, amelynek 1948-tól 1970-ig 22 kötete jelent meg, (1954-től évenként két kötet). 40 A lengyel nemzeti jogtörténetről, az általános jogtörténetről, a római jog ill. a politikai tanítások történetének elkülönült ágazatairól van itt szó. 4'Könnyen érthető ez a lengyel jogi kultúrát ért pusztítások után, vö.: L. Pauli: Polnische rechtsgeschichtliche Literatur, (1972) 457-458.
