Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 953 esnek egybe a vizsgált jelenségeket hordozó korabeli államalakulatokkal, sőt gyakran eme kereteken belül is jelentős fejlődési szintkülönbségek, vagy sajátságok tárulnak fel előttünk. A módszeres jogtörténeti kutatómunka ezért ezeket a történelmi jelenségeket a maga valóságában, az alapvető társadalmi-gazdasági, esetenként a helyi nemzeti ill. kulturális okok bonyolult kölcsönhatásában kell, hogy szemlélje.2 9 A jogtörténetben — a történeti tudományok bármely más területéhez képest — leginkább fennáll az a veszély, hogy ezeket az érintkező kutatási felületeket a porosz, az osztrák vagy éppen az orosz birodalom által szankcionált jogrenddel azonosítva szemléljük. A sokféle bizonytalansági tényező jelenlétében gyakran úgyis megfogalmazódott a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán a felidézett állami keretek között élő, különböző népek és nemzetek jogfejlődéséről, ill. eme fejlődés viszonylagos önállóságáról beszélni. Közismert az a sajátos történelmi körülmény, hogy a környező — ma már erőteljes jogtörténeti kutatóbázisokkal rendelkező — országok népeinek éppen a polgári jellegű jogrend kialakulása idején szakadatlan harcot kellett vívniuk az állami (ill. nemzeti) függetlenségért. Jó példáját szolgáltatják ennek a lengyel területek, ahol — a térség három reakciós hatalmának uralma a polgárosodó jogrend alapjainak kibontakozását is rendkívül bonyolulttá tette. Közgondolkodásunkban immár századok óta él a lengyel-magyar történelmi sorsközösség tudata, jogtörténetírásunk azonban az érintett korszakot illetően csak a legutóbbi időkben kezdi észlelni e két nép jogfejlődésének hasonlóságait. Történetírásunk ebben is előbbre jutott, és joggal reméli, hogy „szélesebb perspektívában fogjuk szemlélni saját történelmünket is" ezáltal.3 0 Jogtörténeti kutatómunkánk számára természetesnek kell lennie, hogy a nagy tradíciókkal rendelkező lengyel jogtörténetírás tapasztalataiból merítsen. Annakellenére, hogy a 18. század végén a reakciós hatalmak Lengyelország függetlenségét felszámolták, a jogi gondolkodás historizmusának kifejlődését nem lehetett meggátolni. Azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a módszeres jogtörténeti kutatómunka alapjainak lerakására is szinte a hazaival egyidejűleg került sor (A. Maciejowski, J. Bandtkie, A. Kraushar stb.), az ismert főbb eszmei irányzatok pedig szinte szinkronban követték egymást a 19. század folyamán.3 1 Kutatóink azonban ennek gazdag eredményeit csak töredékesen ismerik és jobbára a jelenkor lengyel jogtörténetírás jóval gazdagabbnak tűnő eredményei vonják magukra figyelmünket.3 2 Nem előzmény nélküli jelenségek ezek, hiszen a kutatómunka koordiná-2 9 Mint teszi ezt a marxista történettudomány. Ld. Berend T. I. -Ránki Gy.: Gazdaság és társadalom (1972) 115-116, Arató Endre: PÍZ összehasonlító irodalom- és történettudomány kérdéseihez. Filológiai Közlöny, (1972) 3-4. sz. 273-274. 3 0 Mert „a lengyel történelem igen tanulságos számunkra, történész és olvasó egyaránt észreveszi a gazdasági, társadalmi, valamint a politikai és kulturális életben mutatkozó meglepő azonosságokat ... " Ld. Perényi József: Lengyelország története. Gondolat. Bp. 1962. 395. 31 Ld. a történeti jogi iskola, a romantikus irány, a pozitivizmus stb. területén: J. Bardach: História panstwa i prawa polski. Tom I. Do potowy XV. wieku. Warszawa, 1964. 27-29. Vö. e sorok írójától: Tudománytörténeti és módszertani kérdések a jogtörténet köréből. Bp. 1974. 120, 275. 3 2 Ez az egyik európai szocialista ország, amelynek jogtörténeti profilú periodikája, erőteljes szakirodalma és forráskiadása van. Ld. Czasopismo Prawno-Historyczne. Poznan, Kwartalnik Hystoryczny. Warszawa. Hasonlóan gazdag lehetőséget kínál még a koordinációra a historikus kutatásokat is közreadó Panstwo i Prawo (Warszawa) is, és az egyetemi Acta-sorozatok, ill. A krakowskie Studia Prawnicze, (Wroc&w-Warszawa-Kraków). Vö.: L Pauli: Polnische rechtsgeschichtliche Literatur aus den Jahren 1945-1970. Zeitschrift der Savigny-Stiftung. Germanische Abteilung 89. Bd. (1972). 455-456.
