Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 949 önmagukban sikeresen teljesítették, de a koordináció magasabb fokát jelentő összehangolt (akár csak összeszerkesztett) tudományos eredményeket még szűkebb történelmi időszakokat illetően sem eredményeztek. A konkrét ismeretanyag értékét nem kisebbítve azt mondjuk, hogy a kontinens eme térségének jogfejlődésében kiemelt jelentőségűnek vélt történelmi folyamatok elemzésében a tények és a különböző tudományos törekvések egyeztetésének lehetőségeit, ill. egynémely törvényszerűséget magában rejtő folyamatnak a felismerését is előmozdította az európai szocialista országok jogtörténészeinek együttműködése. Szélesebb értelemben a jogi közgondolkodás területén pedig általánosan elfogadottá tette azt, hogy a közép- és kelet-európai népek történelmi sorsközössége a kölcsönhatások eredője, s hogy a meghatározó társadalmi-gazdasági viszonyok bonyolult összefüggésrendszerében jogfejlődésünk területén is a tartalmilag analóg, vagy közelálló problémák dominálnak. Jogi historizmusunk ezen az alapon került közel a modem gazdaságtörténet felfogásához, hogy népeink fejlődésében — a különbözőségek ellenére — alapjában ,hasonlóak a problémáink, amelyekkel történelmünk során szembe kell néznünk".1 2 Mindezek felismerése azonban módfelett munkaigényes, koordinált kutatómunka kifejlesztését sürgeti. A hazai jogtörténettudománynak az utóbbi negyedszázad folyamán elért sikerei ellenére sem mondhatjuk, hogy az ide sorolható törekvések akárcsak a környező országokban tapasztalt1 3 jelentőségre emelkedhettek volna. Éppen ezért csak sajnálni lehet, hogy az MTA Jogtudományi Bizottságának egyik legutóbb lezajlott ülése a tudományági helyzetelemzést a fentiekben előrevetített külső koordinációs lehetőségekre lényegében nem, vagy csak töredékesen tudta ismét kiterjeszteni.1 4 Könnyen érthető természetesen, hogy egy ilyenfajta elemző vizsgálódás jogi historizmusunkat valójában átfogóan érinti és esetenként az adott tudomány ágazatok ismert nemzetközi reprezentánsainak jelenlétét is igénybe vehetné. Korlátozott lehetőségeink tudatában egy nagyon is célszerűnek minősülő alternatívára azonban rá kell irányítani a figyelmet. Jogtörténetírásunknak egyik elvitathatatlan pozitívumaként beszélünk a gyümölcsöző nemzetközi tudományos kapcsolatok céltudatos fejlesztéséről és ebben a szovjet jogtudomány tapasztalatainak alapvető jelentőséget tulajdonítunk. Mégis a koordinált jogtörténeti kutatómunka lehetőségeit tekintve érthetően a közel környező országok jogtörténészeinek egyes eredményei váltanak ki nagyobb érdeklődést jogtörténészeink körében. Pedig még csak az sem mondható, hogy a kapcsolódó és ugyancsak nagy nemzetközi reputációt szerzett szovjet periodikák nem közölnének kifejezetten magyar vonatkozású új tudományos eredményeket.1 5 Témánkhoz kapcsolódva az utóbbi 12 Ld. Berend T. I. -Ránki Gy.: Közép- Kelet-Európa gazdasági fejló'dése a 19. és 20. században. Bp. 9. Vö.: Horváth P.: A közép- és kelet-európai népek jogfejló'désének jelentó'sége jogtörténetírásunkban. Jogtörténeti tanulmányok I. Bp. 1966. 23-25. 13 Ld. fó'ként a cseh, lengyel jogtörténetírást, mind a kutatóbázisok, mind az önálló jogtörténeti periodikák, illetve a tudományos eredmények gazdagságát tekintve. 14 Ld. az MTA 1976.évi febr. hó 16-án tartott ülésének egyébként nagyon tanulságos anyagát: Tudományági helyzetelemzés a római jog és a jogtörténet körébó'l. Vitavezetó' Csizmadia Andor. Vö. az ülés közreadott anyagával: Nagy né, Szegvári Katalin: Jogtörténeti helyzetelemzés. A tudományág eredményei és perspektívái a felszabadulás után. A jogtörténeti munkaközösség kiadványa. Bp. 1976. 1 s Anélkül, hogy egy tematikusan heterogén felsorolást hoznék a Voproszi Isztorii, az Isztorü SzSzSzR., a Szrednije Veka vagy a nagy számban ismeretes Vesztnik-sorozatok, ill. a jogi szakperiodikák hasábjairól, jelzem csupán E. A. Kilikova nagy feltűnést keltett írását Magna Hungaria
