Századok – 1977

Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V

Horváth Pál: A KOORDINÁLT ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA ALAPVETŐ FORRÁSAI A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető összetevőit keresve, hazai jogfejlődésünk szinte minden korszakában a kiaknázatlan lehetőségek széles skálája tárul elénk. Az adott tudományágazat aktív művelőinek munkásságában — a klasszikus megállapítással élve — „egyenes arányban áll ez a felismerés az elmélyülés fokával". A szűkebb értelemben vett jogtörténeti kutatómunka tervszerű előrehaladásának elvárásaira utalva mondható, hogy nálunk többé-kevésbé osztatlan elismerésben részesül a kutatómunka koordinációjának szükségessége. Ennek alátámasztásaként idézhetnénk a hazai jogfejlődés főbb szakaszaival, a jog egyes ágazataiban lezajlott előrehaladással, vagy éppen a magyar jogtörténet nagy történelmi sorsfordulataival összefüggő specializálódást kutatóink körében. Még inkább kifejező példáját szolgáltathatnánk a koordinált jogtörténeti kutatómunka tudatos formálásának, ha a polgári kori, ill. szélesebben az újkori és legújabbkori jogfejlődésünk előtérbe kerülésére gondolunk, amely még a viszonylag szerénynek mondható eredményeivel is meggyőző bizonyítékokat szolgáltat az összehangolt kutatómunka mellett. Ennek ellenére bizonyára nem véletlen az a jelenség, hogy a feladatok megoldásában — még az imént jelzett korszakhatáron belül is — szembetűnően jelen van az aránytalanság, amely akár a polgári jellegű jogrendre való áttérés, akár annak (a maga módján történő) kiteljesedése ill. hanyatlása területén közjogi, jobb esetben közigazgatástörténeti, avagy éppen büntetőjogtörténeti súlypontokat állít előtérbe, míg a valójában nagyobb jelentőségű árutermelő (burzsoá) jog fejlődésével viszont csak a legszűkebb keretek között foglalkozik. Mintha csak a korabeli jogi közgondolkodásunk egyoldalú közjogias nézőpontja kísértene. Nem arról van szó, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági okokban rejlő lehetőségektől szakadna el az idevágó részletkutatás, hanem az okozat leglényegesebb magyar valósága, .a hazai feudálkapitalista magánjog bonyolult világa (természetesen nem csak a jogalkotást, hanem a jog megvalósult gyakorlatát is értem rajta) marad háttérben. Tagadhatatlanul része van ebben annak a jól kitapintható jelenségnek, hogy nálunk a jogtörténeti kutatómunka ún. belső koordinálásának szükségességét is az egyfajta leegyszerűsítéssel tettük magunkévá. A belső koordináció jelentőségét valójában az újkori és legújabbkori magyar jogfejlődés megoldatlan feladatait vállaló törekvések szinte mindegyike kifejezi, mégis a fokozottan munkaigényes feudálkapitalista magánjog színképe is csak a hatályos jog művelőjétől bontakozik ki előttünk,1

de még a római jog aktív művelője is problémaérzékenyebben nyúl pl. a 'Joggal mondhatjuk, hogy avatott kézből származik ez az alapozás. Ld. az immár második kiadású kézikönyv anyagában: Csizmadia-Kovács-Asztalos: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1972.