Századok – 1977
Közlemények - Blazovich László: IV. László harca a kunok ellen 941/V
944 BLAZOVICH LÁSZLÓ harmadikról is megállapítja: nem ment a hamisság gyanújától.2 0 A Hód-tavi csatára vonatkozó első valódi tanú az a királyi levél, amely a Naas falubeli királyi erdőőröket a nemesség sorába emeli az összecsapás során mutatott bátor helytállásuk jutalmául, 1283-ban keletkezett.2 1 Az előző évből tehát nem mondhatunk magunkénak egyetlen megnyugtató módon hitelesnek tekintett oklevelet. Talán nem kizárt, hogy e hamis oklevelek keltezése esetleg a krónikában szereplő, a Hód-tavi csatát 1282-re tevő dátum „sugallatára" történt. A csata idejére vonatkozóan az sem lehet irányadó, hogy az egyes oklevelek a király hadjáratait, amelyekben az illető adományozott részt vett, milyen sorrendben sorolják fel. Igaz, hogy a Karácsonyi által említett két oklevél mellett találtunk mi is másik két olyat, amely Szalánc megvívása utáni időre sorolja a kunok elleni hadjáratot, illetve a Hód-tavi csatát,2 2 tudunk azonban olyan oklevelekről is, amelyekben más sorrend található. Talpas Tamás mester Wezweres és Warhyg nevű birtokait azért kapja a királytól, mert bátran küzdött, és sebeket kapott a Hód-tavi csatában, valamint részt vett a menekülő kunok elleni hadjáratban is. Egy 1290-ben Aba Amadé részére kiállított oklevélben ugyancsak előbb esik említés a kunok elleni szerencsés győzelemről, és csak azután a menekülésükről.2 3 E két adat tehát ellentmond Karácsonyi felfogásának, ti. hogy a király előbb (1280) visszahozza az országból távozni szándékozó kunokat, és csak két év múlva (1282) veri le Oldamurt és seregét a Hód-tavi csatában. Pauler az 1281-ben keletkezett oklevél — amelyben a Kézai szerint Hód-tavánál elesett Panyit fia, László szerepel — és IV. László krónikásának állítása közötti ellentmondást úgy oldja fel, hogy az oklevél szövegének olyan értelmezése is lehetséges, amely szerint a benne leírt egyezséget előbb kötötték meg, és valamivel később, amikor már Panyit fia, László nem élt, készült az oklevél.2 4 Mindez feltételezhető, azonban nem szükséges mankót keresnünk Pauler magyarázatában. Az egri káptalan egyik 1285-ben kiadott oklevelében2 5 ugyanis arról van szó, hogy Elye fia, János Panyit fia, Lászlóval együtt részt vett a Hód-tavi csatában, és ott meghalt, Panyit fia, Lászlóról nem állítja ugyanezt az oklevél. Kézai bár kortársként élte át a XIII. század általunk tárgyalt szakaszának eseményeit, úgy látszik, a Hód-tavi csata tőle származó halotti listájának nem minden adatát lehet „készpénznek" venni. Talán Panyit fia, László esetéhez hasonlóan tévesen értesülhetett Kézai a Rosd nembeli Kis (Parvus) Mihály fiának, Demeternek sorsáról is, aki 1282-ben lemond Eszény elővételi jogáról. Mindezek megítélésében vegyük azt is fontolóra, vajon Kézai a krónika adta keretek között különbséget tudott-e tenni a csatában elesettek és a súlyos sérülésükből mégis fölépült harcosok között. Végül a király itineráriuma nemcsak az 1282 tavaszán bekövetkező összecsapás igazolásához nyújt támogatást, hanem egy korábban, 1280 őszén lefolyt ütközet lehetőségét is megerősíti. A 13. század utolsó harmadából ránk maradt írásos források egymásnak ellentmondó adatai nem nyújtanak elegendő alapot IV. László és a kunok közötti harc időpontjának pontos meghatározásához. A két fél között kialakult ellentét okait, a 20 Borsa: 3171, 3200, 3179. 21 Uo. 3265. 2 2 Uo. 3348, 3431. 2 3 Uo. 3499. Karácsonyi J..'633. 24 Pauler: i.m. 720. 251. jegyz. 2 5 W. 160. A keltezésre ld. Tört. földr. I. 858.
