Századok – 1977
Közlemények - Blazovich László: IV. László harca a kunok ellen 941/V
IV. LÁSZLÓ HARCA A KUNOK ELLEN 945 fegyveres megoldást motiváló tényezőket gondosan mérlegelve és egybevetve a forráshagyománnyal — miként Szabó és Pauler is tették — talán jobban megközlíthetjük a lejátszódott eseményeket és időpontjukat. Mint ismeretes, IV. László uralkodása idején az országot irányító királyi hatalom tekintélye névlegessé vált. A közbiztonság hiánya, a hatalmaskodások és erőszakos birtokfoglalások szaporodása sértették az egyház érdekeit is. III. Miklós pápa, miután mindez tudomására jutott, többek között a belső béke megteremtése és az egyházi szabadság helyreállítása érdekében Fülöp fermói püspököt 1279 elején Magyarországra küldte. A legátus, akit a király és környezete nem fogadott jó szívvel, elérte, hogy IV. László kiadja a két kun törvényt, majd pedig az egyház belső ügyeit tárgyaló budai zsinat végeztével kimondta az egyházi átkot az uralkodóra. IV. László csak színlelte a bűnbánatot, kunjaihoz ment, sőt a püspököt is elfogatta, és kiszolgáltatta a kunoknak. A királynak ez a cselekedete nem tetszett a báróknak, fogságba ejtették, és ezzel nemcsak azt érték el, hogy a püspök kiszabaduljon, hanem a király kunokra nézve kedvezőtlen esküjét is megszerezték. Az eskü hatására 1280 nyarán az urukban csalódott kunok pusztították és dúlták a Tisza, Maros és Körösök vidékét. (Az 1282. évből nincs tudomásunk olyan eseményről, amely a király és a kunok között valamiféle incidens oka lehetett volna.) Ekkor támadtak az egresi monostorra, ostromolták Hajszentlőrinc egyházát, és talán ekkor kerülhetett sor Swinwar (Sövényvár? ) védelmére is.2 6 Ha az oklevél hamissága miatt előadásában kételkednünk kell, az a tény, hogy Pongrác Fia, Tamás a kunok pusztításaira hivatkozva kéri2 7 egyetlen megmaradt oklevelének átírását, bizonyságul szolgál a kunok felkelésére, ugyanis annak emléke még később is élt az emberek tudatában. Az uralkodó, miután értesült a zavargásokról, főként az ország északkeleti és erdélyi részéből érkező nemesek csapataiból álló seregével Várad felől indulhatott a kunok ellen.2 8 Maga az összecsapás október utolsó illetve november első napjaiban történhetett, hiszen a király november 11-én már Szalánkeménben tartózkodott.2 9 Száraz időjárás esetén — csatát vívni a Tisza-Maros szögében ősszel és tavasszal egyaránt csak ilyen körülmények között lehetett - a Hód-tava mellől egy hét alatt megérkezhetett a király és tábora Szalánkeménbe. Innen mehettek tovább a tatárok vidékének határáig. Hogy elérte-e célját e hadjárattal az uralkodó, hogy szándéka nemcsak az országból távozó kunok követése, üldözése volt, hanem megállítása és visszahozása is, annak megállapítása újabb elemző munka feladata lesz. Vizsgálódásunk eredményeként megállapítható: a Hód-tavi csatára vonatkozó írott forrásanyagot az oklevelek ellentmondásai miatt - ha a csata időpontját szándékozunk meghatározni — nem tekinthetjük hitelesnek. A valósághoz talán közelebb juthatunk akkor, ha az 1280—82-es évek történelmi eseményei felől közelítve keressük a megoldás lehetőségét, nem mondva le a csatában részt vevők életrajzi adatainak további kutatásáról. 26 Minderre lá.Pauler:i.m. 425-477. Kristó.i.m. 167-172. F.V. 3. 207. 2 7 Borsa: 3343. 2 8 Borsa: 266-269. 2®Uo. 3078. 2079.
