Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
930 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS követően, amikor sor került a 10 főnél több munkást foglalkoztató vállalatok kisajátítására. Az ugrásszerű növekedés azonban nem volt egyértelműen pozitív jelenség. A szervezés során a meggyőzés, az önkéntesség elve mellett, bizonyos adminisztratív eszközök alkalmazásával, a szervezés erőltetett üteme miatt a magánkisiparosok száma olyan mértékben lecsökkent, hogy a lakosság szolgáltatási igényeit szinte lehetetlen volt kielégíteni. A korábbi évekhez képest a magánkisiparosok száma az ötéves terv végére Debrecenben is — a kívánatosnál nagyobb mértékben — jelentősen megcsappant. 1956. július 1-én a magánkisiparosok összes létszáma 1303 fő volt. Az erőteljes csökkenést érzékelteti az 1944-es adatokkal való összehasonlítás. A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara szerint a 36 szakosztályban foglalkoztatott kisiparosok száma 1944-ben 3206 fő volt. Még 1948-ban is, csupán hat szakmában (asztalos, lakatos, szabó, cipész, hentes és fazekas) annyi kisiparos dolgozott, mint az 50-es évek derekán a 88 szakmában együttvéve. (Ez utóbbiban az egy-két kisiparost foglalkoztató szakmák is benne vannak.) A magánkisipar fokozatos visszaszorulása egyfelől Debrecen iparfejlődésének a mutatója, másfelől azonban azt is jelzi, hogy az ötéves terv végére az 1200-1300 magánkisiparos, a jóval több mint 100 ezer lakosú városban kevés volt, különösen a szolgáltatások iránt egyre növekvő igények kielégítése vonatkozásában. A kisiparosok száma a későbbiekben még tovább csökkent. Az önálló magánkisiparosok száma a fontosabb szakmákat figyelembe véve 1970-ben csak 433 fő volt, miközben az egyre népesedő város szolgáltatások iránti igénye óriási mértékben megnőtt. Nem szorul bizonyításra, hogy a több mint 180-ezer lakosú Debrecen számára az 1975-ben nyilvántartott 782 magánkisiparos (1974-ben 870) rendkívül kevés, s a csökkenés kedvezőtlen hatásai ma is észlelhetők.6 9 Az állami iparvállalatok termelésének növekedésében — különösen a 60-as évek derekától, a második ötéves terv időszakától — a termelékenység emelkedése játszik egyre nagyobb szerepet. 1950 és 1957 között a beruházások zömét Debrecenben is még az extenzív iparfejlesztés kötötte le. 1958-tól azonban előtérbe került az intenzív ipar fejlesztése (felújítások, rekonstrukciók, műszaki fejlesztés, gépi beruházás stb.). De még a második ötéves tervben is a termelés növekedése több mint 50%-ban a létszám — és nem a termelékenység — növekedéséből fakadt. Gyorsabban nőtt a foglalkoztatottak száma, mint a termelékenység rátája. A vállalatok műszaki színvonalának emelése terén, számos új, korszerű, nagyobb teljesítményű gép beszerzése révén, a 60-as évek közepétől sikerült számottevő eredményt elérni. A vállalatok hathatós intézkedéseket tettek a termelés fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása, a veszteségidők feltárása, a szervezési hibák kiküszöbölése érdekében.7 0 Ily módon az állami ipar termelékenysége gyorsan emelkedett Debrecenben. Ezt tükrözi az egy munkásra jutó napi vállalati teljes termelés alakulása az 1955. év százalékában:7 1 1955. év 100,0% 1958. év 122,5% 1960. év 132,8% 1968. év 185,2% 6 9 HBmL közelményei 5. 383-384; HBm fontosabb stat. adatai, 1956. 95,1975. 109; Az első ötéves terv eredménye. 10; Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséből... 17. 7 °Emődy Károly: i. m. 214 és 215. 71 Uj Debrecen született. 42.
