Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 921 zavarai, a szén- és a nyersanyaghiány, és év végére jelentős eredményeket ért el az ipar, túlszárnyalva az 1956. III. negyedévi szintet. Ez utóbbit 100-nak véve 1957. III. negyedévére a termelés elérte a 103,7%-ot.46 A második hároméves terv (1958—1960) során az elért eredményekre támaszkodva, az országos törekvések szellemében szerény, de reális és megvalósítható feladatokat irányzott elő Debrecen az ipari fejlesztés területén. A terv az ötéves terv során félbemaradt építkezések befejezését, illetve bizonyos új és nélkülözhetetlen építkezési beruházások megvalósítását célozta. A nagyarányú építkezések mellett a figyelem középpontjába került a gépi beruházás, a termelés korszerűsítése és a technikai színvonal emelése. A minisztériumi és helyi ipari vállalatok jelentős összegeket kaptak üzemek építésére és korszerűsítésére, az előbbiek 250, az utóbbiak pedig 4 millió Ft-ot.4 7 A második hároméves tervben megkezdett nagy építkezési és gépi beruházások továbbfolytatódtak a második ötéves tervben (1961—1965). A két terv közvetlenül szorosan épült egymásra. E nyolc év alatt folyamatosan valósultak meg az olyan hatalmas beruházások, mint a Magyar Gördülőcsapágy Müvek új gyára, az Orvosi Műszergyár új üzeme és a Biogál Gyógyszergyár és a gázleválasztó üzemegység fejlesztése. Ez alatt kapott új korszerű üzemeket a Hajlított Bútorgyár, a Bőr- és Cipőipari Vállalat, a Ruhagyár, az Alföldi Nyomda és a Mezőgazdasági Gépgyár. A második ötéves terv végén kezdődött meg mintegy 240 millió Ft beruházási költséggel az új Műanyaggyár építése is, de nagy gondot fordítottak az építőanyagipar fejlesztésére is.4 8 A tervidőszakban előtérbe került az üzemek technikai-műszaki és a gyártási technológia korszerűsítése. Ilyen irányú fejlesztésre a legjelentősebb üzemek közül egyedül a Biogál Gyógyszergyár 215 millió, a MGM 324 millió Ft-ot irányzott elő. Ebből csupán az import gépekre több mint 30 millió Ft-ot fordított a csapágyüzem, a Dohánygyár pedig — az 1964-ben kezdődő hatalmas rekonstrukció kiadásai mellett — 110 millió Ft-ot költött külföldi gépek beszerzésére.4 9 Említést érdemel az Alföldi Nyomda is, amely a közel 40 milliós beruházási keret 30%-át építkezésekre, 70%-át pedig gépek és berendezések vásárlására ütemezte be. A Debreceni Ruhagyár a 31,8 millió Ft-os beruházási keretből több mint 1000 új bel- és külföldi gép vásárlását, illetve két vidéki telephely építését (Berettyóújfaluban és Ózdon) tervezte.5 0 Mindkét tervidőszakban a nehézipar részesült a legnagyobb beruházásban. Megyei szinten az összipari beruházás 78,5%-át a nehézipar, 13,5%-át a könnyűipar, 9%-át pedig az élelmiszeripar kapta a második hároméves tervben. A második ötéves tervben a nehézipar 79%-ban, a könnyűipar 9%-ban és az élelmiszeripar 12%-ban részesült az ipari beruházásokból. A nehézipari beruházás nagy részarányát az magyarázza, hogy azonos 4 6 Hajdú-Bihari Napló, 1958. jan. 12. 47 Vö.: A boldogabb jövő útján Hajdú-Bihar megye 3 éves terve. (Debrecen), 1958. 15-17; Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséből 39-44. 4 i Emődy Károly: i. m. 214-215; Hajdú-Bihari Napló, 1960. júL 6. és 1961. ápr. 9., A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat 2. sz. (Debreceni) Gyáregységének 1973. IX. 26./1433. sz üzemtörténeti feljegyzése. 2. 49 Uaz 1962. jan. 18.; Márkus Béla: A dohányipar műszaki fejlesztése, JTÜ 362, 376; Hegedűs Jenő-Szikora János: A debreceni Dohánygyár története, Debrecen, 1971. 71-72. s 0 Hajdú-Bihari Napló, 1960. jún. 26.; Az Alföldi Nyomda igazgatójának, Benkő Istvánnak, 6015./1973. sz. adatközlése, 3-4; Hajdú-Bihari Napló, 1960. jún. 2., 1961. jan. 3. és 19.
