Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
922 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS termelési érték termeléséhez az eszközlekötési szükséglet az összberuházásból jóval nagyobb a nehézipar esetében, mint a könnyű- és az élelmiszeriparban; másrészt 1950-ben a nehézipar volt a legalacsonyabb termelési szintről induló iparág. Az iparfejlődés eredményei a termelési mutatók alakulásában is megmutatkoztak. Az ipari termelés a második hároméves terv alatt évi 4%-kal, a második ötéves terv alatt pedig évi 12%-kal emelkedett. Különösen a nehéziparban — ezen belül főleg a gép- és a vegyiparban — volt a termelés növekedése gyors, ahol 1958 és 1965 között a termelés értéke közel két és félszeresére nőtt úgy, hogy a termelés emelése mellett a termelékenység növelését is sikerült biztosítani.5 1 A példák további idézése, a termelési eredmények részletezése nélkül is megállapítahtó, hogy Debrecen ipara a 60-as évek derekáig jelentős eredményeket ért el a termelékenység növelése, a gépesítés, a gépek széles körű alkalmazása terén. A második hároméves, de a második ötéves tervben is alapvetően azonban még az extenzív irányzat volt a jellemző a város iparfejlesztésében, melyet egyrészt az 50-es évek végén és a 60-as évek elején rendelkezésre álló munkaerő-felesleg — nagyobb részt nők, illetőleg szakképzettség nélküli férfiak —, másrészt a mezőgazdaság kollektivizálása és gépesítése során felszabadult munkaerő elhelyezése tett lehetővé. A második ötéves terv idején a megyében az ipari termelés növekedésének 54%-a a létszám emelkedéséből adódott, s csak 46%-a következett közvetlenül a termelékenység fokozódásából. Ez az adat megközelítő pontossággal tükrözi a debreceni megoszlást is, hiszen a megyei ipar kb. 90%-a itt helyezkedett el.5 2 Debrecen iparában — az országos törekvésekhez igazodva — a 60-as évek közepétől előtérbe került az intenzív iparfejlesztés. Különösen a harmadik (1966—1970) és a negyedik ötéves terv (1971—75) időszakától gyorsult meg az intenzív iparfejlesztés üteme. A beruházási politika jelentős változását tükrözte, a még mindig számottevő építkezések mellett, a gépi beruházások arányának a növekedése, a műszaki-technikai színvonal emelése, a gyártástechnológia korszerűsítése, ezzel együtt a termelékenység fokozása és a minőség javítása, mivel a 60-as évek derekától már a termelésbe, főleg a nehéz fizikai munkába újonnan bevonható munkaerőtartalékok csökkentek, s így az üzemek fokozottabb mértékben rákényszerültek a belső erőforrások jobb kiaknázására. Az ipartelepítés első időszaka 1955-ben lezárult, újabb nagyüzemek létesítésére csak a harmadik és a negyedik ötéves tervben került sor. 1970-7l-ben fejeződött be az új Konzervgyár, valamint a Ház- és Betonelemgyár építése és üzembehelyezése. Időközben felépült a Hungária Müanyagfeldolgozó Vállalat új ipartelepe, és a Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat Debreceni Gyára. Befejező szakaszához érkezett az Alföldi Nyomda 1961-ben elkezdődött, hatalmas összegű, 15 éves műszaki fejlesztési programja, amely a 60-as évek végére az ország egyik legmodernebb nyomdájává tette a nagyhírű, négy évszázados üzemet. Tovább fejlesztették a gázszolgáltató- és szerelő, valamint a gépipari javítószolgáltató hálózatot (XIII. sz. Autójavító Vállalat, Finommechnaikai Vállalat stb.). Állandósultak az MGM, a BIOGÁL, az Orvosi Műszergyár, a Dohánygyár, a Mezőgazdasági Gépgyár, a Ruhagyár stb. bővítésének és korszerűsítésének munkálatai. Az intenzív iparfejlesztés útján különösen nagy előrehaladást jelentett a csapágygyártás hazai s 1 Emődy Károly m. 215. s 2 Uo.
