Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
920 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS a kialakítása, az Alföldi-, a Hortobágyi- és a Gőztéglagyár egyes részlegeinek fejlesztése stb. Az új alapítású üzemek és ipari vállalatok mellett a város már meglevő, régi üzemei szintén komoly beruházást kaptak. A korábbi helyzethez képest modern nagyüzemmé fejlődött a MÁV Járműjavító, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, a Hajdú megyei Hűtőipari Vállalat, a Dohánygyár, Bútorgyár, Kefegyár, a Vágóhíd stb. Létrejött még további 18 helyiipari (tanácsi) vállalat és 19 kisipari termelőszövetkezet, melyek szintén az 50-es évek első felében váltak jelentős tényezővé Debrecen iparában.4 2 Az ötéves terv és a város iparosításának sikere elsősorban mégis az ún. nagyberuházások eredményességétől függött (Gördülőcspágygyár, Mezőgazdasági Gépgyár, Hajdúsági Gyógyszergyár, Orvosi Műszergyár, Hűtőház, Baromfifeldolgozó Vállalat, Ruhagyár, Műanyaggyár). A felsorolás is tükrözi, hogy az első ötéves terv, a nehézipar, ezen belül a modern vegyipar és a gépipar fejlesztésével, részben megteremtésével sokat tett a korszerűbb ágazati szerkezet kialakításáért. 1955-től a város iparában a nehézipar került az első helyre. Mindent összevetve megállapítható, hogy az 1950 és 1955 közötti néhány év —az iparosítási politika ismert hibái ellenére — Debrecen iparosodásának nagy időszaka volt. Az első ötéves terv lényegesen megváltoztatta a város arculatát. Debrecen egyre inkább elvesztette agrárvárosi jellegét és fokozatosan ipari várossá vált. A munkaalkalmak szaporodásával nagymérvű népesség-beáramlás kezdődött meg. Az ipari munkásság száma 1952-höz képest 9568 fővel emelkedett, három év alatt több mint megkétszereződött, és elérte a 18 494 főt. (1952 januárjában 8926, 1939-ben pedig 5000 főt foglalkoztattak a debreceni üzemek.) 1944-ben mindössze 17, 1955-ben viszont már 68 olyan üzem volt, amelyben 33-nál több munkás dolgozott.4 3 Ez a néhány adat is érzékelteti, hogy Debrecen későbbi gyors fejlődését elsőként az ötéves terv nagy gyári beruházásai alapozták meg, amelyek a vidéki nagyvárosok viszonylatában is igen jelentősek voltak. Erre az alapra épült a város későbbi hatalmas iparfejlődése.4 4 Az 1956-os ellenforradalom rövid időre Debrecen gazdasági életét is megbénította. A városnak okozott károk összege elérte a 200 millió Ft-ot. A termelés-kiesés legközvetlenebbül az ipart sújtotta. 1956 III. negyedévét véve alapul a IV. negyedévben 11 millió, 1957 I. negyedévében 5,5 millió, a II. negyedévben is még több mint 3 millió forinttal termeltek kevesebbet Debrecen üzemei. A béreket viszont folyamatosan kifizették, sőt az ellenforradalom leverését követő szociális intézkedések nyomán a korábbi „feszített" normarendszer megszüntetésével egyidejűleg jelentősen emelték a munkások fizetését.45 1957 februárjától kezave fokozatosan megszűntek a termelés 42 Uo. 10-13; Laurencsik Mária: Az ipari dolgozók munkahelyi körülményeinek alapvető változásai a debreceni üzemekben. JTÜ 109. 4 3 Az első ötéves terv eredménye... 10; Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséből... 17. 4 4 Az ipartelepítési politika iránya alapvetően az 50-es évek végén változott meg. Az 50-es évek közepéig az iparfejlesztés erősen Budapest-centrikus maradt, A párt VII. kongresszusa fokozottabb ütemű vidéki iparfejlesztést az iparilag elmaradott területeken, elsősorban az Alföldön a nagyobb lélekszámú és jelentős munkaerőtartalékokkal rendelkező városokban tűzte ki célul, hogy ettől kezdve az öt vidéki nagy város (az ún. „ellenpólusok") és az iparosításra kijelölt további 22 város súlya számottevően nőtt, Budapest ipari részaránya pedig fokozatosan csökkent. - Kóródy József-Márton Géza: A magyar ipar területi kérdései. Bp. Kossuth K. 1968. 30-31. 4 s Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséből. 38-39.
