Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 911 A felsőfokú képzettséggel rendelkezők száma magasabb volt, mint a nagy vidéki városokban (1928-ban Debrecenben 4098, Győrött 2374, Miskolcon 2884 és Pécsett 3576 fő). Az iparfejlődés szempontjából vizsgálva Debrecent, mégsem beszélhetünk a felsőfokú szakképzettségűek kedvező arányáról. 1928-ban a felsőfokú végzettségűeknek majdnem 40%-át tették ki a jogászok és ügyvédek, ugyanakkor a műegyetemet végzettek aránya csupán 2,66%, a közgazdasági egyetemet végzettek aránya csupán 0,26%, azaz 11 fő volt. A felsőfokú végzettségűek a képzettség szerinti sajátos megoszlása mellett szembetűnő az, hogy a felsőfokú végzettségűeknek csupán 5,7%-a dolgozott az iparban, viszont 26,4%-a a közigazgatás és igazságszolgáltatás területén.2 4 A szakmastruktúra fejlődése szempontjából a munkahely struktúra is kedvezőtlen volt a felszabadulás előtt. A technológiai szempontból szinte teljességgel kisipari jellegű szabóiparban, bőr- és cipőiparban, valamint építőanyagiparban dolgozott az ipari keresők több mint fele. A korszerű iparfejlődés irányába mutató ágazatokat a felszabadulás előtt csupán a mintegy 100 munkást foglalkoztató Rex Gyógyszergyár, valamint a mintegy 40 orvosi műszergyártással foglalkozó kisiparos képviselte. A város iparában főleg a legkedvezőbb adottságokkal rendelkező élelmiszeriparban a korszerű ágazatok előretörése nem jelenetkezett. Egyedül a Vidoni Szalámigyár volt az, amely kiváló minőségű termékeivel az export piacokon is jó hírnevet vívott ki magának. A növényi konzerviparban sem jött létre gyárjellegű üzem, csupán egy-két sikertelen kisüzemi próbálkozás történt az 1930-as évek végén — 40-es évek elején. 1938-ban csak egy ipari üzem, a MÁV Járműjavító Műhely foglalkoztatott 500 munkásnál többet (709 főt), s mindössze hét gyár tartozott a 100—500 munkást foglalkoztató kategóriába. Ezek közül is négyben a munkás létszám éppen csak, hogy túlhaldta a 100 főt. A gyáripar alacsony koncentráltsági foka, elmaradott technikai színvonala és korszerűtlen ágazati szerkezete a felsőfokú szakképzettségűek számára egészen csekély alkalmazási lehetőséget biztosított. 1928-ban a felsőfokú végzettségűek 5,7%-a (233 fő) dolgozott a város iparában. Ebből csupán 109 fő volt a műszaki mérnökök és 11 fő a közgazdasági egyetemet végzettek száma. A gyáripar 1928—40 közötti arány csökkenése, visszaesése sajátos módon tükröződött a Műegyetemet végzettek számának alakulásában. 1928-ban 109, 1940-ben csupán 88 mérnök dolgozott a városban, de közülük is csak 18 keresett munkaalkalmat az iparban.2 5 összegezve Debrecen két világháború közötti iparáról adott vázlatos áttekintésünk főbb tanulságait, a következőket állapíthatjuk meg: Debrecenben 1930—40 között az iparban dolgozó keresők aránya az összkeresők 31,2%-áról 24,7%-ra csökkent, ami elsősorban az ipari szektor munkaerő felvevő képességének csökkenésével és a népesség mérsékelt ütemű gyarapodásával függött össze.2 6 Igaz ugyan, hogy a város népessége 1930-41 között csak 7%-kal növekedett, miközben pl. Győrött 12,4%-kal, Pécsett 18,4%-kal, Budapesten 15,8%-kal, Miskolcon pedig 21%-kal nőt a népesség száma.2 7 24 M. Stat. Közlemények, 1928. márc. 64. 2 5 KSH 1970. évi népszámlálás. Hajdú-Bihar megye és Debrecen adatai II., valamint az 1930. évi népszámlálás adatai 68. köt. és M. Stat. Évkönyv 1928. 26 M. Stat. Közi. 1930. III. 153. ill. 226, az 1940. évre lásd a gyáriparban és kisiparban dolgozók létszámára vonatkozó adatszámításainkat, valamint M. Stat. Évkönyv 1942.5. 2 7 M. Stat. Évkönyv 1942. 5. 5*
