Századok – 1977

Történeti irodalom - Bácskai Vera lásd Dőry Franciscus - Bernard; Michel: Banques et banquires en Autriche au début du 20 siécle (Ism. Ránki György) 148/I

150 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv harmadik része a bankok fejlődését írja le a világháborút megelőző másfél évtizedben. Rövid fejezet ez és a rövidség önmagában is utal az egész munka egyik legfontosabb hiányosságára. A fejezet ugyan az általános gazdasági konjunktúra mintegy három és fél oldalas összefoglalását tartalmazza. Ezen túlmenően azonban aligha találunk néhány elszórt adattól eltekintve valami érdemlegeset Ausztria egész vagy speciálisan ezen időszakának gazdasági fejlődésére. Sem a gazdasági struktúra alaposabb elemzésére nem kerül sor, mely nélkül pedig a bankrendszer ismertetése is agyaglábakon áll, sem a gazdasági fejlődés ezen korszakának felvázolására, mely szintúgy nélkülözhetetlen a bankok szerepének megismertetéséhez. Végül, de nem utolsósorban az olvasó nem nyer sok vonatkozásban teljes képet a szorosabban vett pénzügyi fejlődésről sem. A szerző nem hagyományos gazdaságtörténetet akart írni és valahogy mintha idegenkednék a számoktól. A történetírás azon korszakában élünk viszont, mikor határozott törekvés van minden számszerű kifejtésére. Még azt is kvantifikálni kívánnák, amit aligha lehet. De ha el is utasítjuk a túlzásokat, kár lenne olyan esetekben eltekinteni a számoktól, mikor ezek a legszemléltetőbbek és ráadásul még rendelkezésünkre is állnak. A könyv bevezetésében fellelhető tájékoztatás szerint a munka alapjául szolgáló doktori disszertáció 345 oldal jegyzetet és statisztikai táblázatot stb. tartalmazott. Nos, feltehetően a kiadó inszisztálására - de a szerzőnek itt határozottabb ellenállást kellett volna tanúsítani - a jelen kéziratot sikerült mind a 345 oldaltól megszabadítani. Jelenleg a mű egyetlen statisztikai táblázatot sem tartalmaz és néhány oldal magas színvonalú grafikon aligha DÓ to lia a mű eme komoly és sajnálatos hiányosságát. A munka jónéhány állítása - pl. a tökeszegenység -, mely kérdésben egyébként a szerző álláspontja nem mentes ellentmondásoktól - megfelelő általános gazdasági helyzetképes és jobb statisztikai anyag mellett mindenképpen jobban lehetne bizonyítható. A bankkoncentráció új aspektusaival foglalkozik a munka negyedik fejezete. A nagy magánbankházak megszűnése, a vidéki kis bankok beolvasztása komoly affiliációs hálózat kiépítése, mind a korabeli leíró közgazdasági irodalom, mind a marxista munkák ismert problémaköre. Néhány részletadaton túlmenően az ún. bankkartell történetének és szervezetének, működésének leírása tekinthető a munka legértékesebb új eredményének. Bár külön részben foglalkozik Michel a következő kérdésekkel, mégis úgy vélem, mondanivalóiában további része is a bankok új aspektusai problémakörébe illeszthető. Az államkölcsönüzlet hanyatlása történetileg és logikailag egyaránt átvezet a bankok új funkciójához. Michel szépen dolgozza ki az államkölcsönüzletet korábban monopolizáló Rotschild-csoport csatavesztését 1910 körül. A különböző bankcsoportok harcában talán jobban ki lehetett volna dolgozni a kérdés elméleti oldalát: a 19. századi banktípus visszaszorulását a 20. századi banktípussal szemben, de a történeti rész így is új, érdekes és jól van összekötve a hazai tőkefelhalmozás erősödésének kérdésével. A változást jól jellemzi az ipar felé fordulás még egy-két évtizeddel korábban, midőn az egyik legnagyobb ipai nagyüzem rekonstruációjára kértek Rotschildtől 1/2 millió forintot. A legnagyobb osztrák bankvezér a kérdést azzal utasította vissza, hogy ezért a pénzért már egy nagybirtokot is vehetne. A bankok és ipar kapcsolatáról szóló fejezet a könyv egyik legjobban kidolgozott és legérdekesebb része. Michel szerint korábban a bankok teljes érdektelenséget mutattak az ipar iránt. A Rotschild-csoport ipari érdekeltsége jórészt a vasútüzlet - mely a 19. század második felében az államkölcsönüzlettel együtt a legjelentősebb és legkifizetődőbb üzletág volt - kiegészítéseként alakult ki 1867 és 1873 között bizonyos spekulációs kapcsolatokat tapasztalhatunk - főlee az alapítói nyereség céljából -, de a 90-es évek végéig az ipar és a bankok jórészt két külön világ; Michel szerint az ipar felé fordulást a régi üzletágak hanyatlása ösztönözte. Az államkölcsönüzlet jelentősége csökkent és egyébként is a postatakarékpénztár jutott benne egyre nagyobb szerephez, a vasútépítés korszaka lezárult, a meglévő vonalakat jórészt államosították és a jelzáloghiteleknek is már csupán 18%-a származott a bécsi nagybankoktól. Az ipari hitelnek nem voltak kialakult formái (a kérdés magyarországi viszonylatban egyáltalán nincs kidolgozva), végül is a részesedés mellett az ún. bianco hitel lett a bankok és ipar közötti kapcsolatok kialakulásának legfontosabb eszköze. Olvasmányos és érdekes rész következik, az egyes több bankok ipari birodalmának kialakulása. Sajnálatos viszont, hogy a szerző meglehetősen kevés közgazdasági elméleti érdeklődést mutat, így a bankmonopólium szerepét nem érinti és néhány Hilferding idézettől eltekintve teljesen figyelmen kívül hagyja a monopolkapitalizmus és imperializmus teoretikus kérdéseit. Ez persze nem zárja ki a legfontosabb osztrák kartellek történetének színes és alapos leírását.