Századok – 1977

Történeti irodalom - Bácskai Vera lásd Dőry Franciscus - Bernard; Michel: Banques et banquires en Autriche au début du 20 siécle (Ism. Ránki György) 148/I

149 TÖRTÉNETI IRODALOM A francia történész, aki az elmúlt évtizedben kiváló kelet-európai specialistává nőtte ki magát, a cseh burzsoázia kialakulásával kívánt eredetileg foglalkozni. Kutatásai során hamarosan rájött azonban, hogy a cseh burzsoázia a mégoly iparosodott cseh területeken sem létezik a bankok nélkül, a cseh bankok és bankárok kialakulása pedig érthetetlen a bécsi hitelélet és haute finance tárgyalása, kutatása nélkül. A téma tehát - tegyük hozzá szerencsére - kitágult és megszületett a Monarchia gazdaságtörténete eme igen fontos aspektusának első tudományos feldolgozása. A szerző az 1898 és 1914 közötti időszakot dolgozza fel és az időpont kiválasztása egyben munkája egyik tézisét is tartalmazza. Michel véleménye szerint, - hasonló tézist fejtett ki egyébként az amerikai Rudolph is később írt, de korábban megjelent, az osztrák hitelrendszerrel foglalkozó tanulmányában, - szemben korábbi felfogásokkal, az osztrák bankok a századfordulóig meglehetősen kevés figyelmet szenteltek az iparnak, ipari érdekeltségük csekély volt, általában elzárkóztak akár ipari befektetésektől, akár ipari hiteltől. Az 50-es évek második felében mutatkozó kezdetek az 1873-as spekulációs válság súlyos csődjében végződtek és az újraindulást megnehezítette, elhúzta az ipar iránt erős érdekeltséget mutató Bontoux csoport látványos bukása is. A fordulat a századfordulóval konstatálható, midőn az állam pénzügyi konszolidációja az eddig a hitelélet középpontjába álló államkölcsönüzlet jelentőségét erősen csökkenti. A könyv első része a bankrendszer leírása. Ügyes összefoglalása található itt az Osztrák-Magyar Bank szerepének és működésének. Néhány olyan szempont is fellelhető itt, melynek a magyar történelem kapcsán is figyelmet kell szentelnünk. Igaza van a szerzőnek, mikor arra utal, hogy Magyarország szerepét a közös bankban a magyar politikai befolyás felerősítette. Megfontolandó továbbá az a szempontja is, hogy az egységes kamatláb rendszere Magyarországnak kedvezett, hiszen a hitelkereslet és kínálat arányai itt kedvezőtlenebbek voltak, így az Osztrák-Magyar Bank intervenciója nélkül a kamatlábnak magasabbnak kellett volna lennie Magyarországon mint Ausztriában. Ezt követően a hitelrendszer elemző leírása következik. Legfontosabb megállapításait a következőkben lehet összefoglalni: Ausztriában nem terjedt el sem a letéti (depót) sem az üzleti (affaire) bank típusa, hanem teljesen vegyes típus volt az uralkodó. (Ez a mindennel foglalkozás bizonyos nagykereskedői feladatok ellátásában is jelentkezik.) Tegyük hozzá, bár a szerző evvel nem foglalkozik, megállapítása a magyar hitelrendszerre is vonatkoztatható. Vidéken igen erős a takarékpénztárak és kölcsöntakarékegyesületek szerepe (ezek nem töltöttek be olyan egyértelműen bankári funkciókat, mint nálunk); a vidéki takarékpénztárak stb. beleértve az ún. tartományi bankokat, elsősorban jelzáloghitellel foglalkoztak és hitelállományuk mintegy 60%-a volt jelzálog hitelre kikölcsönözve. Ezzel szemben a bécsi nagybankoknál ez az üzletág nem túl jelentős és főleg már városi házak finanszírozására szolgált. A századforduló után a bankok nagy virágzó korszaka következik, egyidejűleg azonban megindult a német-osztrák és a cseh banktőke küzdelme is. Míg 1890-ben még csak 2%-ra rúgott a cseh bankok tőkeállománya, az osztráknak 1913-ban már 25%r-ra. Finomtollú, nem szaraz, de a gazdaságtörténeti elemzés zártabb követelményeinek csak részben eleget tevő leírása következik ezután az egész bankrendszernek és a legfontosabb intézményeinek. A bécsi nagybankok eddig sem ismeretlen jellemzése mellett a cseh bankok bécsi megjelenésére szeretnénk itt felhívni a figyelmet. A vidéki bankrendszert viszonylag könnyen elintézi, csupán Triesztnek szentel nagyobb figyelmet. Ez részben Trieszt gazdasági helyzetéből és szerepéből következik, részben abból is, hogy B. Michel helyesen szükségesnek tartotta, hogy nemcsak bécsi és prágai, de trieszti bankok levéltárában is kutasson munkájához. Prága és Brünn hiteléletével két mesterien sikerült fejezet foglalkozik. A könyv hangsúlyozza a 19. században Prága erős ipari fejlődése, hasonló pénzügyi fejlődése nélkül ment végbe. Cseh burzsoázia által uralt bank szinte egyáltalán nem létezett, csupán a íivnobank megalakulása után, illetve a századfordulótól mutatkozik egy gyors növekedés. Ennek viszont már elválaszthatatlan gazdaságpolitikai funkciója van. A hitelrendszer kiépítése nem egyszerűen az üzleti élet követelményeiből származott, hanem a német és cseh burzsoázia küzdelmének része a gazdasági emancipációért, sőt hegemóniáért. A cseh bankok nemcsupán cseh földön veszik fel a küzdelmet, hanem az egész Monarchia szlávjainak gazdasági és politikai szervezői kívánnak lenni. Az egyes városok üzleti világának kiváló leírásával találkozunk, egyébként ebben a fejezetben hadd utaljak itt Prága és Brünn különbségeinek mélyreható elemzésére vagy a galíciai hitel-vagy inkább uzsorarendszer életszerű leírására.