Századok – 1977

Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V

KAPISZTRANÓI JÁNOS CSODÁI 885 A hálaadáshoz tartozott — ha nem is tekinthetjük részének — a csoda elmondása. Újlakon ezekben az esztendőkben ez a mozzanat különös hangsúlyt kapott, hiszen a kanonizáció folyamán hitelt érdemlő módon kellett a bekövetkezett csodát bizonyítani, ennek pedig a beszámoló volt az alapja. De a hívek akkor is elmondták volna ezeket, ha nem kerültek volna jegyzőkönyvbe, legfeljebb kevésbé ünnepélyes formában. Isten dicső­ségének hirdetése nemcsak az egyháznak volt kötelessége, hanem minden hívőnek, leg­főképpen pedig azoknak, akik valamilyen módon kegyelmének különös megnyilvánulását élvezték. Kapisztranóinak itt csak a közvetítő szerepe jutott, a protektoré, akinek érdemeiért Isten a kérést meghallgatta. A csodás esetek elmondása egyébként nemcsak a középkori egyház missziós gondolatának megnyilvánulása, hanem egyben fenntartója és terjesztője a zarándokhely és az ott nyugvó, már kanonizált vagy még csak szentként tisztelt személy kultuszának. Megfelelő útmutatás hiányában nem tudjuk értékelni azt a szokást, hogy a fogadalom után rögtön meggyógyultak kíséretében helybeli tanúk is feltűnnek. Egyrészt arról lehet szó, hogy ezek a jegyzőkönyvezés és hitelesség miatt jöttek el, másrészt a kisebb közösségek összetartó erejének bizonyságaként kísérték el a gyógyultat. Nem sietett mindenki fogadalmát teljesíteni. Jegyzőkönyvünk kilenc olyan esetet tartott fenn, amelyben a szereplők bevallották, hogy ugyan a fogadalom megtétele után tüstént meggyógyultak, mégsem siettek kötelezettségüket teljesíteni. így kell kifejezni magunkat, mert a kilenc közül csak egy szereplő vallotta, hogy anyja a fogadalmat nem akarta teljesíteni, a többiek mind azt mondták, hogy túl soká vagy, a jegyzőkönyv szerint, „ultra debitum" halogatták teljesítését.19 2 Az ultra debitum egy esetben hat, a másik esetben négy hét időtartam.19 3 Oka lehetett a nagy távolság és a cseh (!) háború,194 vagy egyszerűen világi és családi gondok.19 5 A büntetés mindig a betegség visszatérése, lehetőleg súlyosabb formában, amiből újabb, de most már teljesített fogadalom jelentette a menekülést. Egyetlen kivétel a Mindszentfal vára való Fábiáné, akinek maga a szent atya jelent meg álmában, amikor a templom előtti kövön ülve elszundított, felelősségre vonta és kilátásba helyezte, hogy még súlyosabb betegség éri majd. Emberünk „mindent félretéve" teljesítette fogadalmát.1 9 6 A fogadalmat majdnem mindig a bajbajutott ember maga tette, előfordult azonban, hogy már vagy még nem tehette. Nem tehette már az, aki elvesztette eszméletét19 7 és nem tehette meg még az a gyerek, aki nem állt a szellemi fejlettségnek azon a fokán, hogy megtehesse.19 8 Ilyenkor a szülők vagy más családtag tesz fogadalmat, hogy a beteget gyógyulása esetén elviszi Kapisztranói sírjához.19 9 Az összetartás, a falusi közösség ereje ilyenkor is megnyilvánul. Egy két éves pusztaszentmihályi kislány kútba esett. Egy arra járó vándor inni akart, így fedezte fel a gyereket és segítségért kiáltott. Egy özvegyasszony , 92 1 183. ,93 I 176, 178. 194 V 85. 195 I 176: mundialibus domesticisque curis eum prepedientibus I96 I 176. 197 I114. ,98 I 186. 199 I 114, 171, 213, 247, V 17. Pl. I 114: quem sui cari. . . ducere ad sepulcrum beati patris cum devovissent . ..

Next

/
Thumbnails
Contents