Századok – 1977
Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V
KAPISZTRANÓI JÁNOS CSODÁI 881 keletkezett ebben az időben, amely nem jogi és nem is gazdasági természetű volt, megtartani és megőrizni az egyházi testületek és világi személyek egyaránt azt az anyagot igyekeztek, amely ősi jussuk bizonyítását segítette elő. Ezért kellett és kell még ma is jóval későbbi feljegyzésekből vagy a közelmúlt néprajzi gyűjtéséből rekonstruálni azt, ami az életnek erről a területéről rekonstruálható. A Kapisztranói csodáiról felvett jegyzőkönyvek ebből a szempontból elsőrangúak, mert 400 esetben nemcsak azt írják le, ami történt, hanem úgy, ahogyan az a cselekvés alanya szerűit történt, beleszőve a szokások, a hit és a rítus szálait. A bejegyzéseket olvasva és tudva, hogy ezeket a szövegeket több kiváló történész ismerte, szinte érthetetlen, hogy mindeddig egyikőjük sem vállalkozott részletes feldolgozásukra. A 400 eset teljes feldolgozására mi sem vállakozhatunk. Részben azért nem, mert ezt meg kellene előznie vagy kísérnie orvosi rendszerezésnek is, másrészt azért nem, mert valamennyi részlet kidolgozásához olyan néprajzi ismeretekre lenne szükség, amelyekkel magunk nem rendelkezünk. Teljesen lemondani mégsem tudtunk róla, nemcsak a kísértés volt túlságosan erős, de két részlettémához elegendő erőt is éreztünk: a fogadalom megtétele és a halállal szembeni magatartás kielemzéséhez. A romantika óta a középkort az irraconális magatartás korának tartja a közfelfogás. Ha engednénk ennek a szemléletnek, azt kellene mondanunk, hogy a 15. századi délvidékiek úton-útfélen, komoly és komolytalan bajukban fogadalmat tettek. A jegyzőkönyvből ennek pontosan az ellenkezője derül ki: az esetek túlnyomó többségében a baj igen súlyos, jelentős részükben életveszélyről van szó. Mint mondottuk, csupán 18 eset nem vonatkozik betegségre. De ebből is 11 a török fogságra-, ennek súlyos voltát a kor magyaijának szemében nemcsak az indokolta, hogy elszakították mindazoktól, akiket szeretett, adható és vehető jószággá alacsonyították le, hanem azért is, mert a törökök között — felfogása szerint — az örök kárhozat várt rá. A cseri ács így imádkozott fogságában: „ments meg engem (Uram) az egész kereszténység ellenségének kezéből, hogy ne veszítsem el katolikus hitemet, amelyet a keresztségben szereztem meg, hogy bűneim megsokszorozódása következtében ne essek kétségbe és ne jussak örök kárhozatra".167 Amikor néhány évvel ezelőtt Magyarországi György barát tractátusát fordítottuk,1 6 8 azt hittük, kivételesen érzékeny lelkiismeretű egyénnel állunk szemben, most véleményünket ügy kell módosítani, hogy a török rabság = örök kárhozat egyenlete nemcsak őt kínozta, hanem általános gyötrelme lehetett sok ezer rabnak. Fogadalmat csak súlyos esetben tettek, ezt a betegségekről szóló bejegyzések egybehangzóan bizonyítják. Mihály papnak fonói plébános korában súlyos fekélye támadt torkában, amely nőttön nőtt éjjel-nappal fájdalmat okozott, „orvossággal sem lehetett gyógyítani, ezért már a közeli halált várta",1 6 9 amikor fogadalmát tette. Kórógyi Gáspár gyomorvérzésén „sem lehetett orvossággal segíteni", így „nem maradt más mint a halál".17 0 A karomi Zongó Benedek tízéves kisfia olyan súlyosan megbetegedett, hogy 16 7 V 80: Domine Deus omnipotens, ostende in me hodie servo tuo virtutem tuam et per merita beati patris fratris Johannis de Capistrano libera me de manibus inimicorum totius christianitatis ne amissa fide catholica, quam professus sum in fonté baptismatis incidam ex multiplicatione peccatorum meorum in desperationem et inde perveniam ad eternam dampnationem . . . 16 8 Kimondhatatlan nyomorúság (vö. 156. sz. jegyzet) 169 I 143: nec aliquo possit remediari medicamine 17 0 V 103: ita, quod non restabat aliud, nisi mors
