Századok – 1977
Történeti irodalom - Bácskai Vera lásd Dőry Franciscus - Bernard; Michel: Banques et banquires en Autriche au début du 20 siécle (Ism. Ránki György) 148/I
148 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv külön érdekessége az a rész, melyben a lengyel emigráció magyar kapcsolataival foglalkozik. Ennek egy része más feldolgozásokból ismert, de a lengyel politikusok levelezésében akadnak még ismeretlen adatok. A 60-as évek végétől a konzervatív emigráció reménykedéssel tekintett a magyar politikusokra, bízván abban, hogy szavuk a Monarchia külpolitikai irányításában döntő lehet. Pest sűrűn esett az utazgató Czartoryski-politikusok útjába, s maga Wtadyslaw Czartoryski is szoros kapcsolatba lépett a magyar politikai és társasági élettel. Miután Beustben. a lengyeleknek csalódníok kellett, a figyelem Andrássy Gyulára összpontosult, akiben nem is indokolatlanul láttak lengyelbarátot, s a kérdés csupán az volt, hogy meddig fog elmenni ebben a lengyel-rokonszenvben s milyen határozottsággal fogja szorgalmazni Lengyelország visszaállítását. Mindenesetre csökkentette a bizalmat az a körülmény, hogy nagyonis oda kívánja kötni a dualista Monarchia sorsát Bismarckhoz. 1871 első felében különösen megélénkültek a tanácskozások Andrássyval, lengyel részről nem kisebb tervvel állottak elő, mint egy oroszellenes nemzetközi kémszervezet felállítása. Nagy szerep jutott a tárgyalásokban Julian Klaczkonak és Henryk Wyziiískinek. Ez utóbbi volt akkoriban a Czartoryskidiplomácia igazi irányítója. A nagy tervek nem valósultak meg, de Beust elküldte Franciaországba Wyziiískit politikai ügynöki minőségben. Maga Andrássy mindaddig építeni kívánt a lengyelek barátságára, amíg oroszellenes háborús tervek foglalkoztatták. Amikor Andrássy átvette a külügyi tárcát, a remények még nagyobbra nőttek, Henryk Wyzinski azt írta 1892. június 13-án Czartoryskinak Bécsből, hogy Andrássy folyton arról álmodozik és beszél, hogy rövidesen magával rántja Poroszországot egy Oroszország elleni közös akcióba. Bántotta, hogy Andrássy illúziókat táplál Bismarck személye iránt, Andrássy politikájának gyenge oldalát látta ebben a bizalomban (melyet szerinte semmi sem indokol), már csak azért is, mert a Bismarck-kai való szövetség halálra ítél minden le nevel tervet. „Bismarck mindent túlszárnyalóan gyűlöli Lengyelországot, kész minden kombinációra, csak arra nem, amelyből Lengyelországnak haszna származnék" (Levele L. Gadonhoz. 1872. jún. 25.). A három császár találkozója 1872 szeptemberében igazolta az emigrációnak ezt a bizalmatlanságát a dualista rendszer külpolitikájával kapcsolatban. Ez véget vetett az emierációs küzdelmeknek. Az érdekesen megírt, sok adattal alátámasztott monográfia hasznos olvasmány a magyar olvasó számára. Kovács Endre BERNARD MICHEL: BANQUES ET BANQUIERS EN AUTRICHE AU DEBUT DU 20 SIECLE (Paris. 1976. 352 L) BANKOK ÉS BANKÁROK A 20. SZÁZAD ELEJI AUSZTRIÁBAN Talán első olvasásra meghökkentőnek tűnik, hogy a szerző műve előszavában leszögezi: nem szándékozott sem hagyományos gazdaságtörténeti munkát, sem társadalomtörténeti tanulmányt írni, hanem Közép-Európa lényegét (nature profonde) kereste. Hiszen mind a mű elolvasása előtt, de még utána is joggal tehető fel a kétkedő kérdés: vajon a bankokban és a bankárokban - bármily szélesen és sokoldalúan is fogjuk fel a témát - megtalálható a századeleje Ausztriájának lényege? A szerző szerint lényegtelen, hogy melyik társadalmi osztályt állítjuk tanulmányunk vizsgálatának tengelyébe, az eredmény ugyanaz, mivel a lényeget a soknemzetiségűségben véli megtalálni. Azonnal lehetne némi óvást emelni. Ez a lényeg feltétlenül sokkal bonyolultabb és összetettebb, semhogy egyszerűen a soknemzetiségűséggel kílefietne fejezni. Hiszen a soknemzetűség távolról sem új, 100 évvel korábban ugyanúgy fellelhető és így félő, hogy a lényeg ilyen felfogásából azon régi és új ellentmondások maradnak ki, melyek a soknemzetiségűségnek is új dimenziókat adtak. De ne lovagoljunk az előszó talán kicsit túl nagyigényű megfogalmazásán. Bemard Michel írása sokkal jelentősebb, sokkal több új ismeretet ad. sokkal több kérdésfelvetéssel szolgál, semhogy főleg elismerő, de bizonvos mértékig kritikai megjegyzéseinket a definíciók sokszor a tudományt nem sokkal előrevivő feszegetésére korlátoznanK. Miben foglalható össze a több mint háromfélszáz oldalas mű fő mondanivalója?
