Századok – 1977
Történeti irodalom - Zdrada; Jerzy: Zmierch Czatoryskich (Ism. Kovács Endre) 146/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 147 érdemesnek tartotta a küzdést, de most utolsó támaszát is elvesztette: sem Franciaországra, sem az Osztrák-Magyar Monarchiára nem számíthatott. Még a részlet-célok tekintetében sem. A remények elhalványodásának ezt a folyamatát a szerző drámai akcentusok kerülésével ábrázolja. Tárgyilagos a kor szereplőivel szemben, akiknek egyike-másika nagy betűkkel írta be nevét a lengyel publicisztikába, irodalomba, a kulturális életbe. Itt elsősorban politikusokként mutatkoznak be Wladyslaw Czartoryskival az élen, aki atyjától, Adam hercegtől vette át az emigrációs tábor vezetését. Ha előfordultak is kisebb-nagyobb kérdésekben nézeteltérések, a Czartoryski-féle vezetés mégis egységesnek mondható, s céljai világosan rajzolódnak elő. 1864 után a Czartoryski-tábor egy francia-osztrák szövetség létrehozását óhajtotta, s ebben az osztrák félnek kívánt vezető szerepet biztosítani. Königgrätz után ez a koncepció már teljesen nyílt nolitika formájában kapott hangot. A lengyel emigráció abban bizakodott, hogy az 1866. évi veszteségekért Ausztria a Balkánon fog kárpótlást keresni, ami óhatatlanul szembe fordítja a cári birodalommal és így a háború elkerülhetetlen. Czartoryskiék már a múltban is a nemzetközi háborús bonyodalomra építették terveiket, attól várták a régi Lengyelország függetlenségének visszaállítását, az 1866 utáni politikai vonaluk tehát a kiszabott pályán mozgott. Ez a tábor már az ötvenes években is szükségszerű rossznak tekintette, hogy Ausztria mellé álljon, s most ugyanez a szempont vezette, amikor a már hagyományos francia irányzat mellett az osztrákbarát irányzatnak adott teret sajtójában és a gyakorlati politikában. A francia-osztrák szövetség előmozdítása érdekében a monarchista emigráció minden eszközét bevetette. Az európai fővárosokban még fennállottak a Hotel Lambert ügynökségei, rendelkezésre állott számos sajtótermék, megvoltak a kapcsolatok III. Napóleonhoz, Bécshez, Konstantinápolyhoz. Az Oroszország elleni háborúra építő lengyel propaganda hatalmas hadjáratot indított a cári birodalom nemzetiségi politikája ellen, támadta a dualista Monarchia oroszbarát mozgalmait és szembefordult a cseh nemzeti mozgalom szláv irányzatával. 1866 elején alapították meg a Correspondance du Nord nevű sajtóügynökséget, mely teljesen bécsi szellemben folytatott agitációt, széles levelező hálózattal rendelkezett, szállította a híreket a francia és a bécsi sajtónak. (Angliában a lengyel propaganda semilyen megértésre sem számíthatott.) A könyv szerzője úgy látja, hogy ez a propaganda nem volt teljesen hatástalan, hiszen a lengyelek sorsáról ismét beszéltek az egyes kormányok, de inkább csak látszatsikerekről volt szó. Az orosz kormány érzékenyen reagált a lengyel bírálatokra és nem mulasztotta el, hogy diplomáciai nyomást gyakoroljon Bécsre és mérsékletre szólíttassa fel a lengyeleket. Bécsben semmi kétséget sem tápláltak a Czartoryski-tábor lojalitása iránt, de miután az orosz hangokhoz hamarosan porosz fellépés is járult, tartózkodásra kényszerültek a lengyel kérdésben. A Czartoryski-féle politika ülúziók és csalódások sorozatát hozta. Az emigráció lengyel Piemontot szeretett volna kialakítani Galíciából, s hogy ez könnyebben menjen, a galíciai autonómia kérdésében is engedett (eltávolodván a galíciai demokratáktól), s ezzel a lojális magatartásával próbálta maga mellé hangoljii Bécset. Ε politika célja végső soron egy Oroszország elleni háború volt, mert a lengyel önállóság visszaállítását egy ilyen győztes háborútól remélték. Beust megtévesztó'en viselkedett a vele tárgyaló lengyel politikusokkal szemben, akik csak később ébredtek rá arra, hogy a lengyel kérdés a bécsi politikában csak az ütőkártya szerepét töltöttebe Oroszországgal szemben. Sedan után Bécs teljesen elejtette a lengyeleket, akik sorra kénytelenek voltak beismerni kudarcukat, rövidesen felszámolták külföldi képviseleteiket, legtöbbjük vissza is vonult az aktív politikai élettől, lettek tudósok, publicisták. Ezzel lezárult a lengyel emigráció történetének egy jelentős szakasza. A múlt század 30-as éveitől a Czartoryski-féle diplomácia szerves része volt az európai politikának, hatása sokfelé érződött; tudott élni a nemzetközi bonyodalmakkal, hatással lenni kormányokra, közvéleményre, befolyásos barátokkal rendelkezett az európai udvarokban is. Sajátos kettősség jellemezte: maradiság a belpolitikában, de rendkívül sok kezdeményező készség az abszolutizmus által szorongatott népek sorsának rendezése irányában. 1848-ban pozitív szolgálatokat tett a Habsburg Monarchia elnyomott nemzeteinek. Am konzervativizmusából folyt kompromisszumos jellege is. A lengyel függetlenség visszaállításának módját csak diplomáciai úton tudta elképzelni, s ez sodorta egyik megalkuvásból a másikba. 1848-ban még Ausztriaellenes, 1864-től feltétlen híve Ausztriának és az Osztrák-Magyar Monarchiának, támogatja a kiegyezést. Az 1871. évi nagy csalódás után még egy török-osztrákmagyar szövetség is szerepel a tervei között. Tragédiája, hogy nagy politikát akar csinálni, de nincs hozzá ereje; az ügy pedig, amelyet képvisel, egyetlen nagyhatalomnak sem ügye. 10·
