Századok – 1977
Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V
866 FÜGEDI ERIK Végére értünk a középkori infrastruktúrával kapcsolatos, bizony aprólékos, itt-ott hosszadalmas és fárasztó vizsgálatnak. Összefoglalva azt kell mondanunk, hogy hierarchikus kapcsolatrendszert találtunk. A nagyvárosok hatásköre messzire kiterjedt, Újlak partnerei között ugyanúgy megtaláljuk Budát mint Szegedet vagy Pécset, nem is szólva azokról a jegyzőkönyvben említett összeköttetésekről, amelyek Ragusavai és az itáliai Arezzoval, az újlaki városi jegyző szülőföldjével kötötték össze városunkat. Igaznak bizonyult az is, hogy mennél kisebb egy település, annál kisebb körben mozognak lakói, annál kevesebb forrásból merítik információikat. A kisvárosok a nagyvárosokon kívül elsősorban a szomszédos kisvárosokkal álltak érintkezésben, s valószínűleg minden esetben kialakították azt a szűkebb körzetet, amelyen belül központi szerepet láttak el. A falvak népe úgy látszik ezekhez a kisebb központokhoz kapcsolódott, szerencsés esetben nem is egy, hanem több központhoz is. Újlak kapcsolatainak megvolt a maguk abszolút határa. Észak felé Budán és az általa közvetített két falun meg Óbudán kívül már csak kivételként találunk két falura, Pécsen és Villányon túl már csak két zalai falu kivételes előfordulása erősíti a szabályt. Az abszolút határ keleti végpontja Arad és Temesvár, délen még sokkal közelebb, a Szávánál fekhetett. Kubinyi András dolgozta fel Buda és Fehérvár polgárainak származáshelyét, tőle tudjuk, hogy az ország fővárosa Erdély és a Marostól délre eső terület kivételével — az egész országból, Pest szűkebb körzetből toborozta lakosait, Fehérvár pedig szinte az egész Dunántúlról, a Duna-Tisza közéről, Valkóból és egyes Tiszán túl fekvő részekről.9 2 Az újlaki részletesebb források ezt az eredményt megerősítették, a nagyvárosok valóban országrészekre, a főváros pedig szinte az egész országra kiterjedő kapcsolatokkal rendelkezett. Azt is feltételeztük eddig, hogy a kisvárosok központok voltak, most ehhez hozzátehetjük, hogy saját körzetükön túl a szomszédos kisvárosokkal is érintkeztek. Ha velük szemben a parasztságról azt kell modanunk, hogy mozgási körlete a legkisebb volt, akkor ehhez hozzátehetjük, hogy a piacközponton át megvolt a lehetősége a távolabbi tájjal való összeköttetésnek is. A kapcsolatokban a hierarchia kétszeresen érvényesült. Amit eddig mondottunk, az a polgárságra és a parasztságra vonatkozott, de nem az uralkodó osztályra. A papság és a nemesség tagjai sokkal könnyebben törték át földrajzi keretük határát. Nem lehet véletlen, hogy a jegyzőkönyvben említett keleti és nyugati végpontról, Gyulafehérvárról és Zágrábból egy-egy pap jutott el Újlakra, s nem lehet véletlen az sem, hogy Báthory András familiárisa, aki Lovászpatonáról (Veszprém megye) való nemes volt, tanúi között a bácsi vikáriust, a pécsi polgármestert, több pécsi és újlaki polgárt és egy Bálint nevű futaki deákot sorolt fel.9 3 Érdemes volt látszólag ezekért az eredményekért a jegyzőkönyvet az infrastruktúra szempontjából feldolgozni, egy kérdés azonban még hátra van. A jegyzőkönyv nem a mindennapi élet céljait szolgálta, hanem rendkívüli alkalomét. Kapisztranói kanonizációját Újlaki Miklós saját ügyének tekintette, még inkább annak tekintette a ferencesek szigorú ága. Újlaki hatása biztosan nem torzította el a szereplők területi 9 2 Kubinyi A.: Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén. Somogy megye múltjából 3/1972. 3. sz. térkép. 93 I 194.
