Századok – 1977
Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V
864 FÜGEDI ERIK A megmaradó 21 kisváros két egymástól elég élesen elváló csoportra osztható. Az egyik jellemzője, hogy Újlak közelében elhelyezkedő városkákból áll, amelyek (Bácsot kivéve) mind a Duna mentén találhatók. Részben a szerémi bor termelőiről (Acsa, Kamanc, Kő, Karom) van szó, részben a forgalomban, annak is a Dunán lezajló részében nagyobb szerephez jutó kisebb kereskedőgócpontokról (Futak, Pétervárad, Titel, Szata, Erdőd). A mezővárosok másik csoportja körülöleli azt a magot, amit fentebb Újlak hátországának neveztünk. Ide kell sorolnunk Pécsváradot, Mohácsot és Bátát, Bodrogot és Kölyüdöt, északon Szabadkát, keleten Aracsát, délen pedig Szentdemetert. Abból a tényből, hogy a hátország külső határvonala és közöttük csak gyéren találhatók falvak, vagy pedig üres terület helyezkedik el, önmagából következik, hogy nekik is megvolt a maguk hátországa. Ezen a ponton a nagyon kicsi és a statisztika elvei szerint éppen ezért nem értékelhető számoknak is tulajdoníthatunk bizonyos jelzést. A tíz közeli kisvárosból 44 személy, átlagosan 4 fő, az újlaki hátországon túl elhelyezkedő nyolc városkából 17 személy, azaz átlagosan két fő jött el tanúságot tenni Újlakra. Talán nem vetjük el nagyon a sulykot, ha arra következtetünk, hogy a közeli városkák egy és ugyazon gazdaságföldrajzi (termelési és elosztási) tájnak voltak tagjai. Lehettek — és bizonyára voltak is — kisebb konkurrencia-harcaik Újlakkal, de végső fokon „ugyanabban a hajóban" ültek, ugyanazt az árut termelték és ugyanannak adták el, ugyanazon az útvonalon szállítottak. A földesúri hatalom alatt élők csoportján belül is ugyanazt a relatív szabadságot szerezték meg, minden tekintetben szoros szomszédi viszony fűzte őket egybe, ezért járt közülük több Újlakon. A hátországtól távolabb eső kisvárosok, átnyúlva saját szűkebb területükön, érintkezésben álltak a szomszédos központok lakóival. Kapisztranói csodatevő hírének ők lehettek közvetítői saját területük felé, de az érintkezés Újlakkal mégis sokkal gyengébb volt, mint a közeli monokultúrás kisvárosokkal. A kisvárosokkal kapcsolatban ezen a ponton merül fel a hatósugár kérdése. Történeti irodalmunkban Szűcs Jenő vizsgálta meg a 15. századi városok piackörzetét és arra az eredményre jutott, hogy a körülöttük fekvő területen egy 10—15 km-es, majd koncentrikusan 50-60 km-es és végül 150—170 km-es körben helyezkedtek el a várossal piaci kapcsolatban levő falvak.9 0 Kubinyi András budai kutatásai során más, inkább jogi természetű adatokat használt fel a város piackörzetének kimutatására, eredményei lényegében megegyeztek Szűcséivel, mert 2, 8 és 24 mérföldes (azaz 17-18, 67-72 és 201-204 km-es) sugarú körök létezését mutatták ki. Kubinyi a megállapított köröket térképre vitte és főleg a városok elhelyezkedése szempontjából értékelte. Városhierarchiát is állapított meg, hat kategóriába sorolva a sz. kir. és mezővárosokat az egyetemek városi származású hallgatóinak száma alapján.9 1 Adattárából kiderül, hogy Újlakról 20, Kamancról 29, Futakról 13, Bácsról 11, Kőről 8. Atyáról és Szatáról ennél kevesebb fiatalember iratkozott be a bécsi és krakkói egyetemre. Amint a rövid összefoglalásból látható, Szűcs és Kubinyi szempontjai nem azonosak, ha eredményeik nagyjából meg is egyeznek, mint ahogyan megegyeznek abban is, hogy mindketten a város és nem a falu szempontját érvényesítették. 9 0 Szűcs J.: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon Bp. 1955. 105-106. 91 Kubinyi A.: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23/1971. 58 skk. 11.
