Századok – 1977

Rottler Ferenc: A történettudományi kutatások helyzete 3/I

8 ROTTLER FERENC Az elért jelentős eredmények ellenére a történettudomány nem tudott még eleget tenni számos jogos társadalmi igénynek. Továbbra is támogatni kell a mélyebb összefüggéseket feltáró elemző, szintézisre törekvő művek megjelentetését. Ez megköveteli, hogy a tárgyszerűség és az elvi-ideológiai elemzés egységét minden munkával szemben egységes követelményként érvényesítsük. Egyaránt bírálni kell mindazokat, amelyek csak a pozitivista anyagfeltárás szintjén maradnak, mind az elméletieskedést tükröző írásokat. Egyértelművé kell tenni, hogy elsősorban nem a korszak, hanem a téma és annak kidolgozása mutatja meg, hogy mennyiben szól az a mához. Továbbra is bátorítani, támogatni kell a társadalomtörténeti (ideértve az életmód- és életformatörténeti kutatásokat) és az elmúlt években mutatkozó fellendülés ellenére még mindig elmaradt eszme- és művelődéstörténeti kutatásokat. A történettudományi kutatóhelyek most elfogadott középtávú (1976—1980) terve valóban a legfontosabb területekre irányítja a figyelmet és az eddiginél határozottabban törekszik az elméleti-módszertani, historiográfiai problémák feltárására. Ugyanakkor még mindig nagy teret kaptak fő kérdésektől távolabb eső résztémák, áttekinthetetlenek a helytörténeti témák és hiányzik a forradalmi munkásmozgalom, a népi demokratikus és a szocialista korszak története kutatásában a határozottabb profil- és munkamegosztása a Történettudományi Intézet, a Párttörténeti Intézet, valamint az egyetemi tanszékek között. Az utóbbi évtizedben nagy mértékben visszaesett a közép- és újkori forrásanyag kiadása. Kívánatos lenne, hogy a nemzeti hagyományok kutatása — természetesen nem korlátozódva a történettudományra, hanem az ún. nemzeti tudományok egészét átfogva - tárcaszinten (akadémiai) kiemelt főirányként csatlakozzék az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervhez, és ezzel biztosítani lehetne a forrásfeltárás, forráskiadás kiemelt kezelését. Az eddigieknél behatóbban kell foglalkozni a történetírás eszmei-módszertani kérdéseivel is. Bár vannak figyelemreméltó eredmények a mai polgári történettudományi felfogásokkal való vitáinkban, ez a kritikai tevékenység azonban még nem eléggé hatékony, átfogó és rendszeres. Egyes esetekben a nyugati polgári történettudomány módszereinek sommás elvetésével, máskor viszont módszereinek, szemléletének kritikátlan átvételével találkozhatunk. A mai polgári történetírás — elsősorban az USA-ban és az NSzK-ban - az utolsó évtizedben sokat foglalkozott Magyarország történelmével és számos magyar vonatkozású történeti publikációt jelentetett meg; e munkák átfogó és rendszeres bírálata ugyancsak a marxista magyar történettudomány feladata. A szomszédos országokban megjelenő történettudományi publikációkban előforduló nacionalista tendenciák elleni fellépés kettős feladatot ró marxista történetírásunkra. Egyrészt vitatkozni kell a szomszédos országokban megjelenő és nacionalista elemeket tartalmazó kérdésfeltevésekkel. A történész vegyesbizottságok, a maguk műhely jellegéből következően e viták céljaira kitűnően megfelelnek. Másrészt - ezzel párhuzamosan -állandóan vitatni és bírálni kell a hazai történetírásban jelentkező nacionalista tendenciákat, s azt a felfogást, amely megengedhetőnek tartja nacionalizmusra nacionalizmussal válaszolni. Kívánatos lenne, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fokozzuk aktivitásunkat. A szocialista országok szakembereivel való szorosabb kapcsolatok fenntartása mellett, nagy figyelmet kell fordítani a nem szocialista országok történészeivel való kapcsolatokra is.