Századok – 1977
Történeti irodalom - Lakatos Pál: Quellenbuch zur Geschichte der Gepiden (Ism. Bartha Antal) 814/IV
814 TÖRTÉNETI IRODALOM 814 központi szerepet töltenek be. Két megoldás lehetséges: a szerző vagy szigorúan tartja magát ahhoz az alapelvehez, hogy a város történetére nézve döntő eseményeket, alkotásokat stb. tárgyalja, vagy tárgyal minden olyan - országos - eseményt, mely a városban történt, még akkor is, ha azzal kapcsolatban a város állást nem foglalt, legfeljebb helyet adott. Nagy Lajos ez utóbbi megoldást választotta. így aztán részletes ismertetést kapunk a Martinovics-mozgalomról, Napóleon kísérleteiről, Széchenyi működéséről és műveiről, Kossuth elfogatásáról, az országos sajtóról, irodalomról stb. Nem látjuk azonban, hol az a határ, amivel a szerző - legalább a maga számára - elválasztotta az ország és a város történetét. Ha pl. a 467. lapon részletesen megírja Dessewffy Aurél hazatérését, miért nem olvasunk a Pest megyei köVetválasztó közgyűlésen játszott szerepéről, hiszen az is Pesten történt. Talán ha a monográfiának lenne egy eseménytörténeti fejezete, ott ez a kérdés is megfelelő teret nyert volna. És ezzel visszaérkeztünk a fentebb elmondottakhoz. Mivel a Budapest története példaként szolgál a többi város történetéhez, nem lesz érdektelen alábbi tematikai javaslatom: 1) Helyrajz, 2) A város eseménytörténete, Gazdasági élet, 4) Társadalom, 5) Várospolitika, -igazgatás, -gazdálkodás, 6) Kultúra, művészet. Az általam elmondottak is világossá teszik, hogy jelentős, mondhatnám irányt mutató munkáról van szó. A 18. századi várostörténet szűkölködik jó monográfiákban, különösen olyanokban, melyek példaként is szolgálhatnak. Különösen dicséretes és szokatlan, hogy e nagy monográfia megírására egy személy, Nagy Lajos vállalkozott. Talán ezzel magyarázható, hogy a III. kötet a tervnek megfelelően, rendben, időben, - és tegyük hozzá magas színvonalon - megjelent. Kállay István PÁL LAKATOS: QUELLENBUCH ZUR GESCHICHTE DER GÉPIDÉN (Acta Universitatis de Attila József Nominatae Acta Antiqua et Archeologjca. Tomus XVII. Szeged, 1973. 135 1.) FORRÁSKÖNYV A GEPIDÁK TÖRTÉNETÉHEZ A Kárpát medence népeinek honfoglalás előtti története az érdeklődés homlokterében áll. E népekre vonatkozó adatok gyűjtése, rendszerezése a kutatás fontos feladata. A népvándorlás kora az írott kútfők szemszögéből viszonylag szerencsés, mert Róma és Bizánc, ahol a történetírásnak, diplomáciai jelentések készítésének nagy hagyományai voltak, figyelemmel voltak a Kárpát medencében megállapodott népekre. Különösen, ha ezek a népek beleszóltak a két birodalom életébe. Már pedig ezt tették. Pannónia sorsa fémjelzi a népvándorlás okozta viszontagságokat. A kérdés most már az, hogy a birodalmak sorsába beavatkozó népekre vonatkozó forrásokat milyen eligazító rendszer szerint csoportosítsuk. A gepidák 454 és 567 között tartózkodtak részben a Kárpátokon belül, tehát viszonylag rövid ideig. A gepidákkal foglalkozó auctorok persze nem korlátozták érdeklődésüket a Kárpátok mögött elhelyezkedett részeikre. A rájuk vonatkozó írott kútfőket összeválogató szakember nyilván nem korlátozhatja gyűjtését a szűkebb földrajzi körzetre. Viszont felmerül az z igény, hogy ahol kétséget kizáróan a Kárpátokon belül élő gepidákról esik szó, a szerző valamilyen módon kiemelést, egyfajta jelzést eszközöljön. A vitatható, vagy bizonytalan utalások is kaphatnak megkülönböztatő jelzést, ennek bevált eszköze a kommentálás. Lakatos Pál szorgalmas anyaggyűjtő munkát végzett, de valahogyan nem vitte végig következetesen. Munkájának egy fázisát tette közzé, ami persze hasznos, bár a befejezettség állapotában jobban kielégítette volna az igényeket. Iordanes, Prokopios és Paulus Diaconus szenteltek legnagyobb figyelmet a gepidáknak, de úgy, hogy közben számos egyéb kérdést érintettek, sok népről és eseményről emlékeztek meg. Maguk a szerzők is elég érdekes egyéniségek voltak, megérdemeltek volna néhány soros bemutatást. A rövid glosszák kevésbé híres szerzőinek bemutatása pedig egyszerűen elengedhetetlen lett volna.
