Századok – 1977

Történeti irodalom - Budapest története III (Ism. Kállay István) 810/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 813 II. József a rendi Magyarországot alapjaiban megingató egy évtizedes uralma változást hozott Buda és Pest igazgatásában is. József Budát igazi fó'várossá akarta tenni, s ezért 1784-ben ide helyezte át a Helytartótanácsot, a Magyar Kamarát és a Fó'hadparancsokságot Pozsonyból, a Királyi Kúriát Pestró'l. Budára került az Országos Levéltár és itt létesült 1787-ben a nemesi földbirtokviszonyok nyilvántartására létrehozott provinciális tábla is. Pestet a felsó'bíróságok elvesztéséért némileg kárpótolta az egyetem áthelyezése, mely korábban (1777 óta) Budán működött. Az 1790 utáni városi igazgatásra az egyre inkább erősödő'reformmozgalom nyomja rá bélyegét. A polgárság elégedetlen volt a város vezetésében való részesedésével, több jogot követelt. Erre utalnak azok a tervek és beadványok, melyek a két város polgárságának nagyobb beleszólást kértek az igazgatásba. Ugyanez mutatkozott meg a belső tanács, választott község és a polgárság ellentétében is. Igen tanulságosak a budai és pesti választott polgárság összetételéről a 430. lapon közölt adatok. E szerint a korszak végén a testület tagjainak több mint 50%-a kézműves, több mint 20%-a kereskedő, 8-119£ra értelmiségi, 7%-a őstermelő volt. A választott polgárság apró részletkérdések körülményes tárgyalásával foglalkozott, egyetlen lényegesebb feladata a városi gazdálkodás megtárgyalása, illetve jóváhagyása volt. Lényegesebb kérdésekben való döntésre a kiváltságlevél és a tanács által mereven megkövesített évszados szokásjog következtében nem nyílott lehetőség. Ha kísérleteztek is néha elvi kérdések felvetésével, a tanács határozott visszautasításával találkoztak, vagy be kellett crniök a tanács részéről egy-egy lényegtelen vagy látszatengedménnyel. Az országgyűlési követeket Budán és Pesten, a többi magyarországi városhoz hasonlóan, a városi tanács nevezte ki a saját soraiból és látta el utasításokkal. A választott polgárságot csak 1839-ben, a Helytartótanács rendeletére, vonta be a tanács a választásba, de ekkor is csak a tanács által kijelölt tanácsosokra szavazhattak. Ebben a kérdésben igen heves összetűzésre került sor a tanács és a választott polgárság között. A Helytartótanács ui. 1843-ban bizonyos mértékű közvetett választójogot biztosított a polgárjoggal rendelkezőknek, amennyiben a városi országgyűlési követek választását egy, a tanácsból, a választott polgárságból és a polgárok által választott (a polgárok létszámának a felével egyenlő) testületre ruházta. A választott polgárság tiltakozott a választójog kiterjesztése ellen. A tanács csak akkor ért el eredményt, mikor 153 polgár írásban közölte, hogy bár nem tartják kielégítőnek a választójog e korlátozott kiterjesztését, a kérdés végleges rendezéséig azonban elfogadják azt. A közvetett választásban Pesten a polgárjoggal rendelkezőknek csak 55%-a vett részt. A városigazgatási fejezeten belül kapott helyet a városi gazdálkodás is (a Bónis György által írt igazgatási fejezetben azonban nincs szó a gazdálkodásról, mindössze a 25. sz. jegyzetben említi). Nagy Lajos a városi bevételek között a haszonvételek és ingatlanok bérbeadását, a telekkönyvi jövedelmet, a polgártaksát, büntetéspénzeket, akcisát, állat-, termény- és kőeladást említi. Külön kitér a városi adóra, melyet Pesten szerinte 1802-től kezdve fizettek. Többi szabad királyi városaink példája ezzel ellentétben azt mutatja, hogy Gábát (Gaben) a városok már a 18. században is szedtek, ha szükséges volt. Pest igen előnyös helyzetben lehetett, hogy 1802 előtt ezt az adót nem ismerte. Megjegyzem, hogy a haszonvételek bérbeadása nem a városi vezetés belátására volt bízva (440.1.), hanem a kamara a 18. század második felétől szorgalmazta azt. Az igazgatástörténetnek csaknem ismeretlen területe a mezővárosok és községek igazgatása. Annál figyelemreméltóbb, amit a monográfia 447-449. lapján erről is olvashatunk. Óbuda kamarai mezőváros az Óbuda-visegrádi koronauradalom része volt. Az alsófokú igazgatást és bíráskodást a bíró és a 12 tagból álló tanács látta el. Az egész községet érintő ügyek intézése (bíróválasztás a földesúr által jelölt három személy közül, tanácsosok választása, terhek felosztása, a számadások felülvizsgálata) az 1761-ben létrehoztt 30-40 fős külső tanács (választott polgárság) hatásköre volt. Tagja volt a városgazda, az adószedők, árvaatyák, a szegényház (kórház) felügyelője, a hegymesterek és a téglaégetési felügyelő is. Pest vármegye 1840-ben nyilvánította rendezett tanácsnak Óbuda mezőváros belső tanácsát. Ekkor ruházták fel egyik tagját a városkapitányi feladattal, a bírót pedig két tanácsossal együtt a szóbeli perek bíróságának hatáskörével, ök ítélkeztek ettől kezdve a 200 forint értéket meg nem haladó keresetek esetében, a világos adóssági perekben értékhatár nélkül is, ha az adós magát a szóbeli perek bíróságának alávetette. Az országos történet - várostörténet konfliktus talán a legjobban a politikai élet, mozgalmak, kultúra, művészet fejezeteknél mutatkozik meg. Igen nehéz ugyanis meghúzni a határt, ahol az országos történet elválik a várostörténettől, különösen olyan városok esetében, melyek egyre növekvő