Századok – 1977

Történeti irodalom - Budapest története I–II (Ism. Érszegi Géza–Vass Előd) 802/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 809 A Budapest történetét felölelő' sorozat második kötete a török kort, tárgyi rendben megírt fejezetekben tárgyalja. Viszont a korszak általános eseménytörténetének elbeszélésére a „Visszafoglalási kísérletek" és a „Buda visszafoglalása" c. két időrendben megírt fejezetet szentel, amelyek mintegy közrefogják az egész korszakot tárgyaló öt tárgyi rendbe szerkesztett fejezetet. Ez a szerkesztés az olvasót megzavarja. A két fejezet címe elárulja, hogy csupán a visszafoglalási kísérleteket, tehát a hat budai ostromot tárgyalják, s a közöttük eltelt időben lezajlott, sok-sok évtizedről semmit sem árulnak el. A szellemesen megszerkesztett közrefogott öt fejezet feladata lenne a nem tárgyalt évtizedek ismertetése, de ennek a teljesség igényével alig tud eleget tenni, csupán egyes tárgykörök szűk metszetű felvillantását nyújtja. Az egész török kort tárgyaló fejezet legnagyobb terjedelmű részfejezete a három város és környéke helyrajza, ami többnyire Fekete Lajos korábbi munkájának szoros felhasználásával készült. De ha ezen munka „A budai vár katonai építményeinek térképe" c. térképét, s az erről leírtakat (74-75 1.) pl. a Bécsikapuról összevetjük Fekete Lajos munkájával, az egyes teljesen megegyező sorokon kívül bizonyos problémákat látunk meg. A topográfiai leírás nagyon ügyesen tagolva és rövidre fogva, de az eltelt 32 évben közölt új források felhasználása nélkül készült. Pest város Rákos-völgyi határának kialakulását tárgyalva (360.1.) az 1590. évi összeírás felhasználását ugyan jelzi, de más helyen új adatokkal nem találkozhatunk. Buda és Pest külső várfalainak és az azok lábánál elterülő mezők leírását s az említett Pest városi határ egyes helyneveit, mint pl. Törökőrt, a Káldy Nagy Gyula által lefordított 1559. évi összeírás tartalmazza, mely a közeljövőben a Pest megyei Levéltár gondozásában jelenik meg. A Buda és Pest környéki jobbágyfalvak életéről (364. és 365. 1.) éppen csak szűk általános említésben értesülhetünk, pedig az 1546. és 1562. évi stb. összeírások közlése az új adatokat készen nyújtotta. A szerzők a gazdasági élet c. fejezetet 16 oldalban tárgyalják; ebből 7 oldal az iparral és az iparosokkal foglalkozik. A fejezet legelőször a budai malomipart érinti, de csak három adatot említ. Ezek közül is a foglalkozási megoszlást tárgyaló táblázat számadatait az 1547., 1559., 1562., 1580. és 1590. évi török adóösszeírások (defterek) családnév feljegyzéseiből „meglehetős bizonysággal" következtette ki. A táblázat összeállítója (367-369.1.) abból a véleményből indult ki, hogy a névadást ebben az időben elsősorban a foglalkozás határozta meg. Bizonytalannak tekintjük ezt a véleményt és a táblázat adatai Uyen formán nem a fővárosi iparosság megoszlását, hanem egy utólagosan feltételezett megoszlást ábrázolnak. A török iparosok a saját iparágaikban működtek, mint a bőripar, fazekasipar, ötvösipar stb., főleg saját katonaságuk igényét elégíthették ki. A szerzők a mezőgazdaságról nagyon keveset írtak, az itt fent felsorolt öt különböző évben készült török defterek adatait, a főváros mai területére egyáltalában nem dolgozták fel. A főváros gazdasági életének bemutatása így elnagyolt, a török hódítók által közvetlenül megszállt Buda, Óbuda és Pest állapotáról néhány jellemző adatot nyújt, de közvetlen piackörzetének a főváros mai területén felduzzadt lakosságú, jelentős termelést folytató helységeit, Üröm, Békásmegyer, Cinkota, Rákoscsaba stb. nem is tárgyalja. A szerzők a kereskedelem tárgyalását Fekete Lajos korábbi könyve alapján ábrázolták. Ha ezeket ismerve a tárgyalt témát átolvassuk, nagyon ügyesen megírt, rövid áttekintést kapunk. A szerzők a társadalmi viszonyok és társadalmi élet ismertetésére 10 oldalt szántak. A lakosság ismertetése módjául a vallási, nyelvi és lakóhely szerinti megoszlását választották. A lakosság összetételéről nagyon színes általános benyomást szerezhetünk, de számbeli adatairól csak szűken, magyarázat nélküli elbeszélésekben nyerhetünk értesüléseket. Velics A.- Kammerer E. által már részletesebben ismertetett budai szandzsák fejadó összeírásaiban közölt budai, pesti névsorok 1559., 1577., 1581., 1628. és az 1633-39. évi jegyzékei itt csupán megemlítést nyertek. A török családi és mindennapi élet bemutatása nagyon jól sikerült. A török jogrendszer rövid ismertetése során azonban kimaradt a tartományi törvénykönyv (kanunname-i vilayet-i Budin) említése, amelyről jelenleg Törökországban két kéziratváltozat ismeretes, sőt az egyiket az utóbbi években publikálták is. A budai tartomány törvénykönyve 70 fejezetében minden előforduló jogesetre szóló döntvénypéldával, a vallási jog (seriat) és a szultáni törvény (kanun), valamint a magyar királyok korának szokásai figyelembevételével készült. Sadik Albayrak (Budin kanunnamesi ve osmanli toprak meselesi, Istanbul 1973) professzor könyve ugyan később jelent meg, de a kanunnaméről legalább általánosságban Fekete Lajos 1944. évi könyve alapján szólni kellett volna. A könyv a török bíró, a kádi ítélkezéséről (397.1.) sommás leírást közöl: „. .. egyéni indulattól függött a döntés. Hangulat vagy jellem kérdése volt. . .", ami így általánosságban eltúlzott. A török városi igazgatás történetét pontosan nem ismerjük, amit eddig 12 Századok 1977/4