Századok – 1977

Történeti irodalom - Budapest története III (Ism. Kállay István) 810/IV

810 TÖRTÉNETI IRODALOM 810 forrásaiból feltártak, annak összefoglalt bemutatása jól sikerült. A török pénzügyigazgatás ismertetéséről szintén elismerően szólhatunk. A török bíró, a kádi és a törvénymagyarázó, a müfti hivataláról már egyszer korábban (397.1.) szó esett, most még részletesebb tárgyalása indokolatlannak tűnik (401.1.). Azonkívül meg kell jegyeznünk, hogy a kádi működésénél csak igazságszolgáltatási és közigazgatási szerepéről esik szó, pedig közjegyzői vagy hiteleshelyi szerepet is ellátott. A budai bejlerbejek (pasák) rangjáról, pályafutásáról, katonai és diplomáciai működéséről, valamint személyes magatartásukról, sok személyes példa élménydús felemlítésével készült részfejezetet, az egész török hódoltság korát tárgyaló fejezet legsikerültebb részének mondhatjuk. A főváros területén a török uralom alatt működő egyházak, iskolák, valamint az irodalmi élet széleskörű, de ugyanakkor csak szorosan Budára, Pestre és Óbudára szorítkozó adatainak színes bemutatása a kor sajátos sokféle szellemi áramlásának közös együttélését nagyon jól szemlélteti. A budai török világi irodalom tárgyalásánál (421. 1.) a rendkívül értékes összeállítás szövegében, Balassi Bálint által felhasznált török népdal szövegébe egy kis sajtóhiba csúszott be: „. . .Gerekmez dünja szensziz. . ." szövegében, a „düjan" szó helyett a „dünja" szó a helyes. A Budapest török korát feldolgozó fejezet, akár a többi fejezet is, elismerést érdemel, mivel a feladatát lehető legrövidebbre szabva, lényegében hibátlanul megoldja, s az akkori budai, pesti és óbudai középkori életet, annak jellemző sajátosságaival és kihatásaival együtt az olvasó elé varázsolja. Nehéz egy tárgyilagos hangra törekvő recenzióban mindazt az értéket a felszínre hozni, amely e kötetekben rejtőzik. Ha a recenzensek kifogásokat is hangoztattak, azok sohasem a teljes kötetet érintették, hanem kizárólag részproblémákat. Hogy a részletek kidolgozásában nem egyenletes a mű, az elsősorban annak rovására írható, hogy nem egy személy alkotta. Ez azonban lehetetlen vállalkozás lett volna s biztos, hogy a végeredmény kevésbé lenne ilyen nagyszerű. Érszegi Géza - Vass Előd BUDAPEST TÖRTÉNETE III. Szerk.: Nagy Lajos, Budapest története a török kiűzetésétől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975. 5861.) Budapest története egy kicsit az ország története is. Ezért veszi különös érdeklődéssel az olvasó kezébe a főváros történetének immár - időrendben is - harmadik kötetét. Fokozza ezt az érdeklődést az a hosszú és gondos előkészítő munka, mely a művet megelőzte és melyet az irodalmi bevezetés részletesen ismertet. Elég, ha a Tanulmányok Budapest Múltjából című évkönyvben megjelent kiváló tanulmányokra utalunk, melyek közül nem egy a várostörténet alapvető kérdéseit tisztázta. Külön kiemelendő a Budapesti Történeti Múzeum és Budapest Főváros Levéltára által végzett munka a monográfia előkészítése és mjgjelentetése érdekében. E munka szervezeti kereteit és anyagi alapját a Fővárosi Tanács nagyvonalú és dicséretes támogatása biztosította. A monográfia ismertetésére önként adódnak azok a kérdések, melyeket Kosáry Domokos bevezetésében szemügyre vesz. Az egyik: a város növekedése az országon, s azzal együtt Európa egészén belül. A második, ezzel kapcsolatban, de ezen túlmenően is: a központi, fővárosi szerep visszahódítása, az újból élretörés - hosszú kiesettség után - a hazai városok versenyében. A harmadik: e különböző etnikumú és nyelvű városi lakosság szerepe a polgári-nemzeti átalakulás előzményeinek fejlődéstörténetében. Egyetértésünk hangoztatása mellett a fenti három kérdéshez egy negyediket csatoltunk: a várostörténeti módszertant és tematikát. Kezdjük talán az utóbbival. A polgári történetírás - amennyiben egyáltalán a 18. századi várostörténetnek figyelmet szentelt - a korszakot kizárólag eseménytörténetileg (háborúk, járványok, tűzvészek stb.) közelítette meg. Néhány kivételtől eltekintve ügyet sem vetett a városi gazdasági életre, társadalomra, a város-