Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 795 Az egyik álláspont,6 3 mely a hagyományos konzervatív iskolákkal szemben a történelmet is egyszerűen a társadalomtudományok egy válfajának tekinti és valamennyi történeti eseményt, cselekvést, személyiséget általános történeti folyamatok és struktúrák lecsapódásának tekint. Ez a szemlélet, ha nem is marxista, de annak bizonyos hatásait magába szívó általános történetszemlélet. De a kauzális és funkcionális összefüggések kérdésében egyáltalán nem biztos, hogy egyértelmű a felfogás. Gyakorlatilag ugyanúgy nyitott egy Max Weber-féle dualista felfogás felé, mint esetleges marxista interpretáció felé. Ha azonban ezt tekintenénk társadalomtörténetnek, akkor nyilván igazat adnánk olyan vélekedésnek, — mint már utaltunk ilyenekre —, hogy a marxista történetszemlélet eleve társadalomtörténet, melyben ilyen külön stúdiumnak nincs helye. Ezért áll hozzánk közelebb az a felfogás, mely a társadalomtörténetet a történettudomány egy speciális részének tekinti. Egy ilyen részstúdium relatív önállóságát a gazdaságtörténet esetében természetesen senki sem vonja kétségbe.64 A társadalomtörténet területét azonban részben az az űr határolja be, amely az igen fejlett gazdaságtörténet és annak eredményeit többnyire csak formálisan alkalmazó, ha egyáltalán alkalmazó, politikai történet között keletkezett. Aligha kétséges: gazdaságtörténet nélkül nincs társadalomtörténet, de társadalomtörténet nélkül nem teljes a gazdasági folyamatok történeti érvényesülésének ábrázolása. A megkülönböztetés érezhető, a vezető szerep, ha egyáltalán ilyenről beszélhetünk, inkább a gazdaságtörténeté. Nemcsak — a nem mechanikusan értelmezett — gazdaság-primátus elvből kifolyólag, de azért is, mivel a kialakult helyzet következtében a gazdaságtörténet teoretikus módszertana összehasonlíthatatlanul kidolgozottabb.6 5 Viszont a gazdaság- és társadalomtörténet nem csupán két önálló rész egymás mellé rakása, hanem egy teljes egymásba fonódás és kölcsönhatás, melyben a két momentum súlyában és jelentőségében történeti körülményektől és esetektől függően jelentkezhetnek változások. Nem a marxista történelemszemléletben jelentkező egységes történeti folyamat szétdarabolásáról van szó. Nem arról, hogy a termelőerők és termelési viszonyok kölcsönhatásának folyamatát a történelmi fejlődés egészéből kiszakítsuk, hanem arról, hogy a termelési viszonyok fogalmának a táradalomtudományok egész fejlődésének 6 3 Jürgen Kocka: Zur jüngeren marxistichen Sozialgeschichte c. tanulmánya Soziologie und Sozialgeschichte (Opladen, 1974) c. kötetben három felfogását különbözteti meg ténylegesen a társadalmi történetnek: 1. az össztörténeti folyamatokat a történelem társadalmi-gazdasági interpretációjában tárgyaló felfogás, melynek képviseló'i minden jelenséget társadalmi-gazdasági faktorokkal kapcsolnak össze, mégpedig úgy, hogy ezeknek tulajdonítanak vezető' szerepet az össztörténeti folyamatokban; 2. azt a struktúratörténeti irányzatot, mely a történeti valóság minden területét - gazdaság, társadalom, eszme, jog, külpolitika - átfogni és szintetizálni kívánja, ,,az egyének fölött álló rendszerek és folyamatok, a társadalmi viszonyok hangsúlyozásával". Ez a felfogás - hangsúlyozza Kocka - nem feltétlenül tekinti a társadalmi-gazdasági tényezőket tárgyköre centrális problémájának, de szintetizáló igénye az egyéni eseményeket és a személyiség szerepét hangsúlyozó történetkutatástól lényegesen különbözik; 3. a társadalomtörténet mint részdiszciplína, mely a történeti folyamat egy területét öleli fel, más területektől (politikai, alkotmány területe) ugyan elkülöníthető, de a gazdaság-és társadalomtörténet egységét nehéz megbontani. 64 P. Léon: Histoire économique et histoire sociale. Melanges en l'honneur de F. Braudel. Paris. 1974. 6 5 Lukács hangsúlyozza „a marxi gazdaságtan . . . mindig a társadalmi lét totalitásából indul ki és ismét ebbe torkollik. . . a gazdasági jelenségek középponti és gyakran — szakaszonként - immanens tárgyalása azon alapul, hogy itt keresendő és található meg az egész társadalmi fejlődés végső soron döntő hajtóereje". (A társadalmi lét ontológiájáról I. köt. 290-291.) 11*
