Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
796 RÁNKI GYÖRGY eredményeit felhasználva mélyebb értelmet adjunk; kiszabadítsunk továbbá bizonyos társadalomtörténeti folyamatokat a gazdaságtörténet gyámságából, egyidejűleg pedig néhány eddig szinte alig művelt ágazatot történelmi jelentőségének megfelelően kutassunk. A társadalomtörténet kialakulása és szerepe elképzelhetetlen lenne a társadalomtudományok, mindenekelőtt a szociológia eredményei nélkül. De amilyen fontos a szociológia eredményeinek felhasználása egyfelől, ugyanolyan lényeges másfelől a társadalomtörténet és a történeti szociológia világos különválasztása. Ha nem is ilyen jelentős, — hiszen az érintkezés akár az empíria, akár a teória területén lényegesen kisebb, — mégis szükséges a kialakuló politikai tudományoktól való elválasztás is. Ez azonban lényegesen kevesebb módszertani nehézséget okoz. A társadalomtörténész ugyanis világosan három típusú kérdéssel foglalkozik: a) hosszútávú gazdasági és demografikus változásoknak a hagyományos társadalmi egyensúlyt felborító tendenciáival, melyek új funkcionális erőket hoznak létre és felbomlasztják a régi struktúrát; b) a társadalmi osztályok küzdelmével, ahol a hatalomért folyó harc világos funkcionális összefüggésbe kerül a hosszútávú társadalmi-gazdasági változások egyensúlyt felborító hatásaival; c) a társadalmi osztályok és rétegek motivációs rendszerével, a társadalom és ideológia kapcsolatával.6 6 Mindez azonban csak a politológiától választ el. Jóval kevésbé különít el a marxista, tehát történeti szempontú szociológiától, mely a szinkrónia és diakrónia dialektikájában foglalkozik a társadalmi struktúrával és a hozzátartozó jelenségekkel. Abban az időszakban, mikor még a historizmus és a politikai eseménytörténet volt a korlátlan egyeduralkodó, akkor még hirdethette a francia Henri Beer, hogy ,,a történész számára mi sem fontosabb, mint tisztában lenni avval, mi a közös a történelem és a szociológia tárgyában."67 Lucien Febvre az Annales-nak az embertudományok egységét hirdető programja jegyében hansúlyozta, hogy minden társadalmi tény egyben történeti tény is, és fordítva, minden történeti tény egyidejűleg társadalmi tény is.6 8 Ma azonban aligha feltételezhető, hogy csak a történelemnek és a szociológiának a társadalomtörténetben kialakulható szintézisének kellene örülnünk.6 9 Annál is kevésbé, mivel ha az emberiség egész történeti folyamatában kívánunk a társadalomtörténeti stúdiumnak speciális helyet biztosítani, és nem szeretnénk azt egy marxista, tehát társadalomtörténeti koncepció egészében felolvadni hagyni, akkor semmi okunk sincs rá, hogy ne törekedjünk még határozottabban a szociológiától való elválasztásra. A társadalomtörténet végső fokon mégsem a szociológia, bármily sokat tanul tőle metodológiailag és elméletileg, hanem a történettudomány része kell legyen. Az összehasonlító szociológia bármennyire bekapcsolja vizsgálatának dimenzióiba a történelmet és bármennyire alkalmaz éppen történészek által kimunkált koncepciókat, mégsem moshatja el a történész vizsgálatának speciális, teoretikus és metodológiai kérdéseit. Akár a történeti kontinuitást 6 6 Ld: Politics and the Social Sciences. Szerk. Seymour Martin Lipset. New York. 1969. 6 7 Henri Beer: En marge de l'histore universelle. Paris, 1934. 6 8 Lucien Febvre: De la théorie ä la pratique de l'histoire. Annales, 1953. 362. 6 9 Manfred Wustemeyer: Sozialgeschichte und Soziologie als Soziologische Geschichte. Lásd a Soziologie und Sozialgeschichte c. kötetben, 563.
