Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
786 RÁNKI GYÖRGY hoz kapcsolódó társadalomtörténet számára úttörő munkát végzett." Hans Rosenberg, a hitleri éra elől Amerikába emigrált történész, ellentétben jónéhány más emigráns kollégájával, nemcsak politikailag állott szemben a náci rendszerrel, hanem történetfelfogásában is. Rosenberg éiesen bírálta a Németországban már korábban is uralkodó államhatalom- és politikacentrikus, ideológiailag rendkívül konzervatív, erősen nacionalista irányzatú történetfelfogást. Nem véletlenül választotta első nagyobb munkája témájául az 1857—59-es válságot, mellyel az állam és politika, illetve a gazdaság és társadalom német történetírásban uralkodó szétválasztását kívánta áthidalni. További munkásságának fő állomásait a junkerek társadalmi funciójára vonatkozó tanulmánya, majd a nagy depresszió (1873—1896) feldolgozása, az agrárelem társadalmi befolyásának megvilágítása, végül a „Bürokrácia, arisztokrácia és autokrácia. A porosz tapasztalat" című összefoglaló monográfia jelentették.3 5 Ezek a kutatások ugyanakkor szakmai előkészületet is nyújtottak a nagy szintézishez, mely ,,A nagy depresszió és a Bismarckkorszak. Gazdasági konjunktúra, társadalom és politika Közép-Európában" címmel jelent meg.3 6 A kötet összeállítói Hans Rosenberg fő történetírói tevékenységéhez igazodva három fő kérdés köré csoportosították a tanulmányokat: Társadalom és gazdaság a 19. és 20. században; Bürokrácia a 17. század óta; Liberalizmus a 19. században. A gazdasági konjunktúra mint a társadalom és politikai élet formáló ereje jelentkezik — de csak részben — az emlékkötet gazdasági tanulmányaiban. Dieter Groh „Revolutionsstrategie und Wirtschaftskonjunktur" című tanulmányában nemcsak Rosenberg kérdésfelvetéseit követi, hanem Marx és Engels gondolatait. Ismeretes, hogy Marx és Engels szoros összefüggést látott az 1848-as forradalmi hullám hanyatlása és a californiai aranymezők felfedezésével kapcsolatos új gazdasági fellendülés között. Kezdetben Marx az új forradalmi hullámot a konjunktúra hanyatlásának elkerülhetetlen következményeként várta. A korai német munkásmozgalom teoretikus írásait is részletesen ismertető tanulmány utal Marx és Engels túlzott optimizmusára és tévedésére. A történetírás szempontjából különösen fontosnak tartjuk azon következtetését, hogy bár Engels is későbbiekben ismételten óvott a gazdasági összefüggések mechanikus kezelésétől, mégis a szerző szerint részben ide vezethetők vissza a korai munkásmozgalom ökonomista tendenciái. Ha Groh tanulmánya még besorolható az általunk társadalomtörténetnek tekintett tematikába, úgy Böhme cikke (Bankkoncentráció és nehézipar) vagy Zierba értekezése a német imperializmus társadalmi-gazdasági alapjairól, vagy Hans-Jürgen Puhle dolgozata az agrárpolitikáról, valamint az állami költségvetést tárgyaló tanulmányok hagyományos gazdaságtörténeti munkában is helyet kaphattak volna. Még egyértelműbben gazdaság-35 Die Weltwirtschaftskrisis von 1857-1859. Stuttgart. 1934. - The Rise of Junkers in Brandenburg-Prussia 1410-1563. American Historical Review 1943. - Bureaucracy, Aristocracy and Autocracy. The Prussian Experience. 1660-1815. Cambridge. 1958. - Große Depression und Bismarckzeit. Wirtschaftablauf, Gesellschaft und Politik in Mitteleuropa. Berlin. 1967. 36 Lásd H. U. Wehler előszavát a Sozialgeshichte heute című kötethez. Rosenberg társadalmi-gazdasági orientációjú szemlélete egyáltalán nem akadályozta még az Egyesült Államokban élő történetírót az 50-es években az NDK-ban kibontakozó új marxista történetírás igen kemény és olykor nemcsak más szemlélettől vezetett, de politikailag is elfogult és igaztalan bírálatában. Lásd kritikáit pl. a Journal of Economic History évfolyamaiban. A német történeti és ideológiai valóság ellentmondásaihoz tartozott, hogy ennek ellenére történelmi nézetei a liberális demokrata, új történésznemzedék kinevelését segítették elő az NSzK-ban.
