Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 787 történeti a kötet egyik legjobb tanulmánya, mely kimondottan Rosenberg kérdésfelvetéseit kíséri nyomon „A német gazdaság konjunkturális fejlődése" címmel. Ezeknek a témáknak a metodológiai alapozottsága érezhető. A gazdaságtörténet nemcsak tárgyilag alapozza meg a vizsgálatot, de elvi, módszertani fejlettsége folytán bizonyos mértékig, még ha nem is uralja, de irányítja a társadalomtörténetet. A színvonalas gazdaságtörténeti tanulmányok ellenére, vagy pontosabban mellett, a kötet legnagyobb tudományos értékét, illetve újszerűségét - még akkor is, ha nem feltétlenül ezek a legjobb tanulmányok — olyan, tartalmilag a szorosan vett társadalomtörténet körébe sorolható tanulmányokban látom, mint W. Fann: A porosz minisztérium fejlődése, Friedrich Zunkel: A bányahivatalnokok szerepe a Ruhr-vidék ipari kiépítésében, Robert Biegler: A protestáns papság társadalmi státusa és politikai szerepe Poroszországban 1848 előtt, Elaine Spencer: A tőke, a hivatalnokok és társadalmi ellenérzés a Ruhr-vidéken 1896—1914, Klaus Saul: állami beavatkozás és munkásharc a vilmosi birodalomban 1904-1914. Időben tehát közel 100 esztendőt felölelő tanulmányokról van szó, melyek között azonban könnyen lehet találni néhány igen világos érintkezési pontot, közös vonalat. Ilyenek a középosztály vagy a középrétegek kérdése, a bürokrácia vagy bürokratizálódás problémája, erős Max Weber-i hatásokkal, s végül, de nem utolsósorban az állam illetve az államapparátus szerepe. Az idézett tanulmányok tehát nem a társadalmi rétegződés, származás vagy összetétel szempontjából vizsgálják a középrétegek vagy az apparátus megfelelő csoportjait. Sokkal inkább ezeknek az erőknek a társadalmi funkciója érdekli a szerzőket. Szerepüket kutatják az ún. modernizációs folyamatban. Arra keresnek választ, milyen helyet foglal el az állami bürokrácia a tőke és a munka harcában, miként válik a központi irányító apparátus egy modern társadalom legfontosabb részévé. Gondolatilag a kötet szerkesztőjének, Hans Ulrich Wehlernek szervezett kapitalizmus koncepciójához — Hilferding alapján, de történelmileg korábbi korszakra visszavetítve — állnak közel.37 Wehler, és részben nyomában ezek a tanulmányok lényegében már az 1870—1914-es korszakot az állam növekvő beavatkozása, egyre nagyobb szerepe folytán mint a kapitalizmus külön szakaszát kezelik. A monopóliumok szerepét kiemelő és a monopolkapitalizmusba való átmenetet látó marxista megközelítéssel szemben viszont a korszakban az állami beavatkozást és az új szervezettséget kívánják a korszak jellemző vonásának tekinteni. Az állam és az államapparátus szerepe tehát a tanulmányok egyik leglényegesebb teoretikus problémája. Ez egyértelműen megfogalmazásra is kerül Jügen Kocka tanulmányában ,,A porosz állam és az 1848 előtti modernizálódás marxista-leninista interpretációja és problémái". Kocka az NDK történészeinek álláspontját bírálja, akik az abszolutista feudális porosz állam által végrehajtott és jobbára a burzsoázia érdekében álló reformokat jórészt a burzsoázia harcai eredményének tulajdonítják, és nem veszik figyelembe az állam és apparátusa sajátos szerepét, mint e reformok sok esetben kezdeményezőit és feltétlen végrehajtóit.3 8 37 A kérdésről tudományos konfenrenciát is rendeztek. H. A. Winkler: Die Organisierte Kapitalismus. Göttingen. 1973. 38 J. Kocka: Preussischer Staat und Modernisierung in Marxistisch-leninistischen Interpretationen und ihre Probleme. A Sozialgeschichte heute c. kötetben.
