Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 785 — és ez mit sem von le eredményeik értékéből — elsősorban a társadalmi mobilitás kérdéseire koncentráltak. Olyan téma ez, melyhez az utóbbi években a szociológia bőven szolgált mind teoretikus, mind empirikus irodalommal. A tanulmányokban érezhető az az igény, amit Kocka is megfogalmaz. Eszerint a társadalmi struktúra osztályviszonyokra alapuló, többdimenziós modelljében a rétegződés szempontjából nem hiányozhatnak a következő tényezők: „Osztályhelyzet (termelőeszközök tulajdona vagy annak hiánya), foglalkozáshoz vagy foglalkozási csoporthoz való tartozás rangsor szerint. (A rangsort a történész az egyes foglalkozások státus-presztízsének rangja szerint, valamint a foglalkozás átlagos jövedelmi szintje szerint kell hogy megállapítsa.) Jövedelem- és vagyonnagyság és képzettség mértéke, a politikai hatalomban való részesedés mértéke, különböző vidékekhez, vallásokhoz és nemzedékekhez való tartozás.3 0 Kocka nem foglal állást egyértelműen e rétegképző tényezők egymáshoz való viszonyát illetően. Megengedhetőnek tartja, hogy akár abból induljanak ki a struktúra elemzése során, hogy a modern iparosodás eredményeként a különböző rétegek egyre nagyobb szerephez jutnak a társadalmi változásokban és így egyre inkább valamilyen foglalkozáshoz vagy foglalkozási csoporthoz való tartozás határozza meg az egyén helyét a társadalomban. De nem opponálja azt a „Marx által orientált és számos megfigyelés által valószínűsített szempontot sem, mely szerint egy meghatározott társadalmi, gazdasági viszony, azaz a két (a termelőeszközök birtokában levő vagy attól megfosztott) osztály egyikéhez való tartozás a legdöntőbb, mely minden más rétegződési tényezőnél jobban meghatároz mindenfajta életlehetőséget, egyének és csoportok tevékenységét és magatartását, konfliktusokat és szervezkedést."3 1 Ez a teoretikus bizonytalanság érezhető valamennyi tanulmányban. Egyesek ugyan — ellentétben Kockával — határozottan az első, az osztályszempontot elmosó megoldás felé hajlanak. Másoknál nem annyira teoretikus megfontolások, mint inkább gyakorlati nehézségek szólnak elméletileg vitatható megoldások mellett. Mindenekelőtt az ún. középrétegekkel (Mittelstand) foglalkozó tanulmány szövegezésében érezhető ez a dilemma.32 A munkásosztályra vonatkozó tanulmányok teoretikus problémái lényegesen egyszerűbbnek tűnnek. A vertikális mobilitás irányának bizonyítható kettőssége nem homályosítja el az uralkodó tendenciát, nevezetesen, hogy a lesüllyedők száma lényegesen több volt, mint a munkásosztályból kiemelkedőké.3 3 A szerző azonban e megállapítása mellett is vitába száll egy jórészt hasonló témájú cikkében azon NDK-beli történészekkel, akik már az 1848 előtti időszakban a munkásosztály mozgását kizárólag a kapitalista fejlődés függvényében szemlélik.3 4 A Rosenberg-emlékkötetben egyébként is jóval kevésbé áll az érdeklődés középpontjában a munkásosztály. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy az ott található tanulmányok egy része inkább társadalomtörténeti szemléletű történetfelfogásnak, mintsem szorosan vett társadalomtörténeti tematikának a termékei. Jónéhány írás kimondottan a gazdaságtörténet tárgykörébe sorolható. A kötetet Hans Rosenberg barátai és tanítványai állították össze, megemlékezésül annak a történésznek, aki „egy világos és differenciált elméleti érdeklődésű, mégis a történeti valóság problémái-30 J. Kocka: Theorien, 41. 31 J. Kocka. Theoríen, 41. 3 2 P. Aycoberry: Der Strukturwandel im Kölner Mittelstand. Geschichte und Gesellschaft, 1975. 1. 33 F. Marquardt: Sozialer Aufstieg, sozialer Abstieg und die Entstehung der Berliner Arbeiterklasse. Geschichte und Gesellschaft, 1975.1. 34 F. Marquardt: A Working Class in Berlin in the 1840's. Sozialgeschichte heute. 1972.
