Századok – 1977

Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV

JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 781 alapozódhatnak. A modernizációt az emberiség történetében a gyors változások folyamatának fogja fel,1

4

nagyjából az iparosítás (ipari forradalom) következményeként jelentkező társadalmi-politikai változásokat tekintve e folyamat leglényegesebb elemének. A gazdasági, társadalmi, politikai változások láncolatában, ok-okozati kapcsolatában a modernizálási elmélet nem emel ki semmiféle elsődleges hatásokat, sok esetben az ok-okozati összefüggések fordítottan is jelentkeznek náluk. A modernizálási teória azonban alapjában mégis a változások lényeges belső, gazdasági-társadalmi összefüggéseire támaszkodik, s Kocka külön kiemeli azt a gondolatot, mely szerint a gazdasági modernizálódás és a társadalmi-politikai elmaradottság aszinkronizáltsága és az ebből származó ellentét a modern történelmi folyamatok egyik nagy hatóereje.1

5 Kocka nem abszolutizálja a modernizálási teória értékeit sem. Egyet lehet érteni vele abban, hogy ennek határozott kritériumait jóval könnyebb a gazdaság, mint a társadalom és a politikai intézményrendszer kereteiben meghatározni. Utal arra is, hogy a liberális polgári demokráciát, amely a 19. században Nyugat-Európa modernizálódásának adekvát társadalmi, politikai formája volt, aligha lehet manapság valamiféle kötelező mértéknek elfogadni. Kocka, midőn mind a három megközelítési lehetőséget nyitva hagyja, egyaránt mutat bizonyos empirizmust és eklekticizmust, elméleti nyitottságot és a marxista teória azonosítását bizonyos zárt, elavult nézetekkel. Kocka tanulmánya így is tanulságos, nemcsak szerzője széles ismeretei és elméleti érdeklődése folytán, de azért is, mivel bár tükrözi a nyugati társadalomtörténet elméleti bizonytalanságát, egyidejűleg igen sok olyan elméleti és módszertani problémára hívja fel a figyelmet, melyeket a társadalomtörténeti kutatás nálunk sem kerülhet meg. Kocka munkájára vonatkozó kritikai megjegyzéseink ugyanis nem fedhetik el a marxista történetírás gyengeségeit még ezekben a kérdésekben. Hadd utaljunk mindenekelőtt a társadalmi struktúra és rétegződés kérdéseire, ami egyébként számbelileg is jelentős helyet foglal el a nyugatnémet társadalomtörténeti irodalom publikációi között, — nem véletlenül. Valóban ez az a terület, ahol a társadalomtörténeti kutatás nemcsak képes volt eddig is eredményeket felmutatni, de leginkább megtalálta saját, mind a szorosan vett gazdaságtörténettől, mind a politikai intézménytörténettől elkülönülő műfaját. Teoretikus és praktikus szempontok egyaránt szólnak a társadalmi rétegződés problematikájának előtérbe kerülése mellett. Kocka az osztály-, status-, érdekcsoport-analízist a többi társadalomtudomány kategóriarendszeréből átvett, illetve átveendő fogalomnak ábrázolja.1

6

Nyilván e pontban található, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy összegezhető az egyik leglényegesebb szemléleti különbség, mely a marxista történetfelfogást a mégoly fontos és tanulságos új iskolától elválasztja. A Kocka-féle megközelítésnek kétségtelenül megvan a maga belső logikája. A jeles fiatal nyugatnémet történész ugyanis a Max Weber-i ideáltípusokat is a társadalom-14

A modernizáció teóriájára lásd C. E. Black: The Dynamics of Modernization. New York. 1966. 15

A kérdés a magyar gazdaságtörténeti irodalomban közel egy évtizede már megfogalmazódott, utalva arra, hogy a Monarchia kedvezó'bb kereteket teremtett a magyar gazdasági átalakulás számára, miközben a társadalmi struktúrát erősen konzerválta. Ld. Ránki György: Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági kérdései. Valóság, 1968. 5. sz. 16

J. Kocka: Theorien. 13.