Századok – 1977

Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV

754 JESZENSZKY GÉZA az erőszakos magyarosítás között. Arra is rámutatott a bírálat, mennyire téves azt hinni, hogy a választási rendszer kedvez a magyar etnikumnak, ellenkezőleg, a Szabadelvű Párt harmincéves parlamenti többsége a nemzetiségi többségű peremvidéki választókerületeken nyugodott. Befejezésül Jászi üdvözölte a magyar ügyek iránt föltámadt külföldi érdeklődést, mint ami elősegítheti a radikális magyarországi választójogi reform létrejöttét, ami viszont megváltoztathatja a magyar közvélemény arculatát.3

0 Az kétségtelen, hogy Jászinak mind morálisan, mind érdembelileg igaza volt, amikor megvédte Seton-Watsont a magyar közvélemény soviniszta hangadóival szemben. Más kérdés, hogy politikailag ez célszerű volt-e. Jászi politikai ellenfelei (gyakorlatilag az egész magyar establishment) így könnyű célpontot találtak: Jásziékat ki lehetett kiáltani Magyarország ellenségei szövetségeseinek, sőt felbujtóinak. Jászi némileg túlbecsülte saját esélyeit, hogy meg tudja változtatni a magyar közgondolkodást, mint ahogy húsz évvel korábban Gladstone az ír Home Rule kérdésében sikerrel formálta át az angol közvélemény többségét.3

1 Bármennyire is bírálta Seton-Watson könyve a magyar nemzetiségi politikát, mégis kifejezetten Magyarország területi integritásának az alapján állt, szükségesnek tartotta a magyar hivatalos nyelv megtartását, elvetette és elítélte a pánszláv és dákoromán ábrándokat, s területi autonómiát is csak Horvátország számára kívánt. Ezzel lényegében a „mérsékelt" kívánságok, a törvényes és jogos igények kielégítését javasolta, mindazt, ami az 1868-as nemzetiségi törvény betűjéből vagy szelleméből következett.3

2

1914 előtt komolyabb mértékben nem is tért le erről az alapállásról, noha — valószínűleg nemmagyar barátaitól befolyásolva és magyar bírálói érvelésmódjától és hangnemétől joggal megsértődve — kezdte elfogadni a nemzetiségi mozgalom vezetőinek és íróinak történelmi meséit és politikai propagandáját ősi jogaikról, régi és újkeletű érdemeikről és sérelmeikről, amelyek nem sokban különböztek magyar ellenfeleik soviniszta, tudatmérgező publicisztikájától.3 3

Míg Jászi az általános választójogban Magyarország demokratizálásának az eszközét látta, Seton-Watson mindenek-előtt azt várta a reformtól, hogy nagyszámú nemzetiségi képviselő vonuljon be a budapesti parlamentbe. Seton-Watson erősödő elfogultságát alátámasztják román, horvát és szlovák barátaihoz intézett ismételt figyelmeztetései, tanácsai, hogy tegyék félre belső politikai ellentéteiket és egyesítsék erőiket a közös ellenség, a magyarok ellen.3

4 Valószínű, hogy Jászi érezte, vagy észrevette, hogy Seton-Watson valamiféle általános magyarellenesség felé sodródik, de ugyanakkor remélte, hogy ez megállítható. 30

Huszadik Század, 1909. II. 60-72. 31

Uo. 72. 3 2

E javaslatokról joggal írta a Budapesti Hírlap, hogy messze esnek a legtöbb nemzetiségi vezető követeléseitől. 1909. máj. 25. 6-7. 3 3

így pl. Seton-Watson minduntalan emlegette Petőfi és Kossuth szlovák származását (ezek szerint nem értette sem Észak-Magyarország bonyolult etnikai- és társadalomtörténetét, sem egész Magyarország etnikai kevertségét), hangsúlyozta a középkori Hungarus tudósok, írók, sőt uralkodók irreleváns (és nem is mindig megalapozott) nem-magyar származását, igazolni próbálta, hogy Magyarországon a magyarok hódítók voltak, akik az ősi lakosságot az ország széleire szorították vissza stb. E nézetek tömör összefoglalására ld. Morning Post, 1910. júl. 27. 34 „Nur vereint vorgehen. Ganz einerlei ob Popovici ein Reaktionär ist, ob dieser oder jener Klerikaler oder Demokrat ist: wenn er nur ein guter Rumäne ist, soll das vorläufig genügen." H. Seton-Watson: id. tan. 34.