Századok – 1977

Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV

JÁSZI ÉS SETON-WATSON LEVELEZÉSE 755 Ennek érdekében magánleveleiben és Seton-Watson további munkáiról írott ismertetéseiben ismételten hangsúlyozta a magyar uralkodó osztályok és a magyar parasztság, munkásság és progresszív szellemű középosztály közötti különbséget, az előbbi politikai monopóliumát és az utóbbiak ellentétes politikai elveit és céljait.3

5

Egyébként is a magyar radikálisoknak és Seton-Watson védenceinek a közvetlen ellenfelei azonosak voltak: Magyarország akkori politikai vezetőrétege. Jászi és Seton-Watson folytatták írásaik cseréjét (3. sz. irat), s az utóbbi növekvő nagyrabecsüléssel adózott Jászi bátorságának, aki „szembeszáll országa közvéleményével, magára vonja a hazafiatlanság vádját s vállalja a politikai üldözés veszélyét." (4. sz. irat.) Havi szemléjében Jászi üdvözlölte a skót író újságcikkeit és az 1910-es magyarországi választás visszásságait leleplező rövid könyvét,3

6

amiért a magyar közönség is hálával tartozik, mivel hozzájárul „a magyar közélet eme legnagyobb szégyenének erkölcsi diszkreditálásához". Jászi úgy találta, hogy Seton-Watson „ezúttal félreismerést nem tűrő világossággal utal arra, hogy ez a gyalázatos rendszer nem a magyar nép és az öntudatos polgárság műve, hanem a feudális Magyarországnak és szolgahadának terméke". Ugyanekkor azonban szükségesnek látta figyelmeztetni a külföldi kritikust, hogy „abban az egyben nagyon téved, hogy ezt az irtózatos korrupciót szinte kizárólag a nemzetiségek elleni visszaélések számlájára írja": legalább annyira sújtották a visszaélések legutóbb a Justh-féle függetlenségieket, s az elmaradott választási módszerek és rendszer általánosságban valamennyi ellenzéki jelölt ellen irányul.3

7

Ez a cikk tovább növelte a magyar radikálisok politikai elszigeteltségét. A legtöbb magyar kortárs úgy vélte, hogy Jászi és barátai tévednek, amikor Seton-Watsont méltányos és önzetlen megfigyelőnek tartják. Herczegh Ferenc, a korabeli Magyarország koszorús írója és Tisza István konzervatív-óliberális szemléje, a Magyar Figyelő szerkesztője, hangot adott erős gyanújának, hogy „Scotus Viator tényleg zsoldosa az osztrák imperialistákból és magyar nemzetiségekből összecsődült koalíciónak, amelynek tagjai egyrészről nagy-osztrák célokat, másrészről a Habsburg-hatalommal konkurráló idegen állam-ideálokat szolgálnak, abban az egyben azonban egyelőre megegyeznek, hogy ellentétes aspiráncióik megvalósulásának legfőbb akadályát a magyar nemzeti államban látják".3

8 A „skót vándor" folytatta utazgatásait a Habsburg-monarchiában és környékén,39 de 1912-ig személyesen még nem találkozott Jászi Oszkárral. Kettőjük kölcsönösen régóta óhajtott megismerkedésére jó alkalmat kínált Seton-Watson 1912 elején tett dalmáciai körútja, amit budapesti látogatással tervezett befejezni. (7. sz irat.) Pontosan ezzel egyidejűleg Jászi kéréssel fordult Seton-Watsonhoz, hogy „álljon a magyar közönség elé" a 3S

A „Racial Problems. . ."-ről írott bírálatában Jászi már kifogásolt néhány bekezdést, amelyeket a magyarság egésze ellen intézett támadásnak lehetett tekinteni. Néhány hónappal később ezt megismételte: „úgy érezzük, hogy eme támadások föltétlen jóhiszeműségük, sőt többnyire jó informáltságuk mellett is nagy igazságtalanságot tartalmaznak Magyarország ellen: azt, ami egy törpe és pusztuló, önző és kizsákmányoló kaszt garázdálkodása, mint az egész magyar nemzet, az egész nép bűnét állítják oda." Huszadik Század, 1910. I. 217-218. 3* R. W. Seton-Watson: Corruption and Reform in Hungary. A Study of Electoral Practice. London, 1911. 37

Jászi Oszkár: A magyar választási korrupció. Huszadik Század, 1911. II. 382-384. 38

(Herczegh Ferenc) Hg. F.: Scotus Viator és a budapesti radikálisok. Magyar Figyelő, 1911. dec. 15. 523-527. 39

1908 és 1909 során három hosszabb utazást tett a délszláv területeken, elment Romániába,