Századok – 1977
Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV
750 JESZENSZKY GÉZA trianoni békeszerződés jogi alapjául,7 ezek feketítették be a magyarság külföldi jó hírét.8 E tudatlanságból és tudatos rosszindulatból összeálló torz, sőt hamis kép mégsem volt egyeduralkodó a régi Magyarországon. Seton-Watson munkásságának közelebbi ismerői tudták, hogy „a skót vándor" 1906-ban a magyar függetlenségi törekvések lelkes híveként érkezett először Magyarországra, hogy kritikája egyaránt épült tudományosirodalmi tanulmányokra és helyszíni vizsgálatokra,9 hogy az első világháborút megelőzőleg célja nem a Habsburg-monarchia elpusztítása, hanem annak megmentése volt, s ennek érdekében különféle megoldásokat, szerkezeti reformterveket javasolt.1 0 Vele egyidejűleg számos magyar publicista, politikus, szociológus, sőt író és költő bírálta a korabeli Magyarország társadalmi és politikai visszásságait,1 1 s noha ezek figyelme nem irányult annyira kiemelt hangsúllyal a nem-magyar nemzetiségek sérelmeire, ők szövetségestláttak Seton-Watsonban, egy fölvilágosodottabb és előbb járó ország képviselőjének, a nyugati közvélemény megtestesítőjének tekintették. Iránta érzett megbecsülésüknek a magyar progresszív körök nyíltan és bátran kifejezést adtak folyóiratukban, a Huszadik Század-ban, s ezek az érzelmek túlélték a világháborút is.1 2 Kétségtelen azonban, hogy Seton-Watson hírnevét a magyarországi nemzetiségi kérdésről írott tanulmányai, a magyarokkal szomszédos népek ügyének fölkarolása, s a magyar kormányok belpolitikájának szigorú elítélése alapozta meg. Sok brit kortársa előtt is a magyarok riválisainak bajnokaként tűnt föl, akinek „magyarellenes" előítéletei kétségtelenek.1 3 A magyar marxista történetírás Seton-Watsonnál nem kevésbé kritikusan szemlélte az 1914 előtti Magyarországot, de nem tisztázta vele szembeni álláspontját; részben talán azért, mert a magyar nacionalizmus nagy hatású bírálója maga is a polgári nacionalizmus, a rivális nacionalizmusok álláspontjához állt közel. A magyar történetírás Seton-Watsonnal szembeni tartozása kettős: adós a tisztelet, a méltatlanul megrágalmazott tudósnak járó erkölcsi jóvátétel kifejezésre juttatásával, de adós a dualista Magyarország külföldi elemzőjének kijáró tárgyilagos kritikával, a bírálat bírálatával is.1 4 Jászi és 7 Magyar Kisebbség 1923. 112. 8 PethőSándor: Világostól Trianonig. Bp. 1926. 130. 9 Szekfü Gyula: A két Scotus Via tor vagy a demokrácia. Magyar Nemzet, 1940. márc. 16. 10 Erre nézve könyvei és cikkei szolgálnak elsődleges bizonyítékul, s teljes mértékben alátámasztják levelei és naplóbejegyzései, amelyek alapján fiai életrajzát íiják. 1 1 A századelejei Magyarország brit és magyar kritikusai közötti párhuzamot elsőként Gál István hangsúlyozta ki: Magyarország, Anglia, Amerika. Bp. 1945. 132-133. 1 2 E továbbélés érdekes példáját említi Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös Kollégiumi történészképzésről. Századok, 104. évf. (1970), 805, miszerint a 40-es évek elején a hallgatók Seton-Watson műveit tanulmányozták a magyarországi nemzetiségi kérdésről. 1 3 A budapesti brit főkonzul, Esme Howard ,.részrehajló író"-nak nevezte Seton-Watsont. Public Record Office, London, F. O. 371/827. 1910. jún. 20-i jelentés. - H. A. L. Fisher Magyarország brit értékelésében „éles és meglepő változások"-at látott, s Seton-Watson „aggályos skót lelkiismeret"-ét és szorgalmas tollát döntő tényezőnek tartotta a brit közvélemény megváltozó ítéletének kialakulásában. Ld. előszava, C. A. Macartney: Hungary. Oxford, 1930. 5-6. - Arnold Toynbee is magyarellenes szakértőnek titulálta a skót írót. Acquaintances. London, 1967. 97. 1 4 Magyarországon Seton-Watson reális, kritikai értékelésében Braun Róberté az elsőség, aki megjegyezte, hogy Scotus Viator tulajdonképpen óliberálisnak nevezhető, s valószínűleg Tisza István lelkes követője lett volna, ha magyarországi földbirtokosnak születik. Huszadik Század, 1918. I. 251-25 2. Egy frissebb értékelés ugyancsak közel jár a saját fölfogásomhoz: „Azok a befolyásos angol
